Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
SLOBODAN BJELICA: A KOMMUNISTA HATALOM ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ELSŐ ÉVEKBEN
SLOBODAN BJELICA A KOMMUNISTA HATALOM ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A VAJDASÁGBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI ELSŐ ÉVEKBEN Összegzés: A nemzetiségi kérdés mindig kiemelkedő helyet foglalt el azon témák között, amelyekkel a kommunisták foglalkoztak Jugoszláviában, mitöbb, gyakran a jugoszláv állam léte szempontjából kulcskérdésének tekintették. Ez különösen jellemző volt Vajdaságra, amelynek területe etnikailag igen tarka. Az, hogy a kommunista vezetők milyen figyelmet fordítottak a nemzetiségek közötti viszonyra, kitűnik az SZKP Vajdasági Tartományi Pártbizottságának jegyzőkönyveiből, amelyek e munka megírásának alapját képezik. A felszabadulás után és az azt követő néhány éves időszakban a Tartományi Pártbizottság szinte minden ülésén a vajdasági „sovinizmus” kérdése került előtérbe. Ebben a munkában az 1945-től, azaz a kommunisták hatalomra kerülésének évétől 1948-ig terjedő időszakot vizsgáljuk, mivel a Tájékoztató Irodával való szembefordulás a Vajdaságban tovább bonyolította a nemzetiségi kérdést, s új dimenziót kölcsönzött neki. Kulcsszavak: Vajdaság, kommunisták, nemzeti kisebbségek, nemzetiségi kérdés. Vajdaság többnemzetiségű jellege különleges kihívást jelentett minden rezsimnek, amely e területet irányította. A második világháború után a jugoszláv kommunisták is kényes feladat előtt álltak, hiszen össze kellett hangolniuk a fasizmus elleni ellenállást hordozó többségi nemzetet, azokkal az egyéb nemzetekkel, amelyeknek anyaországa a háborúban vesztes volt. A nemzetiségi közösségek közötti viszonyt — azon felül amivel 1918-ban az első jugoszláv állam szembesült — megterhelték a háború folyamán Vajdaság területén elkövetett tömeges bűncselekmények, illetve közvetlenül a felszabadulás után végrehajtott megtorlások. Másrészről a kiegyensúlyozott nemzetiségek közötti viszony nemcsak kommunista rezsim fennmaradása miatt volt szükséges, hanem a népi demokrácia országaival — Magyarországgal, Romániával, Csehszlovákiával — 1945 után kötött szövetség miatt is. Ezért a Jugoszláv Kommunista Párt, politikai érdekeivel és ideológiájával összhangban, igyekezett egy toleráns nemzetiségi politikát folytatni, illetve, minden nemzeti türelmetlenséget felszámolni. A JKP nemzeti kérdésekben elfogadott álláspontja 1919. évi megalakulásától a második világháborúig sajátos fejlődésen ment át. Kezdetben nemzeti unitarizmus jellemezte, majd a húszas évek közepén e tekintetben teljes fordulat állt be. A jugoszláv királyság területén több külön nemzet létezését ismerte el, de kibontakozóban volt egyrészt a „nagyszerb hegemónia”, másrészt az „elnyomott népek” elmélete. Abban az időben a nemzeti kérdés megoldását a jugoszláv kommunisták a saját államuk lerombolásában látták, amelynek romjain több új létesülne, azokat a területeit»
