Biernacki Karol - Fodor István (szerk.): Impériumváltás a Vajdaságban 1944. Promena imperije u Vojvodini 1944 godine - Dél-Alföldi évszázadok 28. (Szeged - Zenta, 2010)
A. SAJTI ENIKŐ: A MAGYAROK ELLENI PARTIZÁN MEGTOLÁS A DÉLVIDÉKEN: A TÖRTÉNETÍRÁS EREDMÉNYEI ÉS KÉRDŐJELEI
A. SAJTI ENIKŐ A MAGYAROK ELLENI PARTIZÁN MEGTORLÁS A DÉLVIDÉKEN: A TÖRTÉNETÍRÁS EREDMÉNYEI ÉS KÉRDŐJELEI A jugoszláviai, a szerbiai, de a rendszerváltás előtti magyar történetírásban is, az 1944/1945-ös magyarok elleni partizán megtorlásokat, a „még hidegebb napokat” évtizedekig mély hallgatás vette körül. A „győzelem mindent igazol” tételéből kiindulva a jugoszláv politika által szoros pórázon tartott történetírás letagadta, illetve szükséges igazságtételként állította be a fasiszta magyarok” és a kollektív bűnösnek nyilvánított németek elleni megtorlásokat. Szerbiában még a Jugoszlávia szétbomlása utáni évtizedekben is mindent megtettek, hogy marginalizálják és meghamisítsák a megtorlásokat. így jelent meg a korszakról szóló ottani történeti diskurzusban „a magyarok elleni kilengések” eufemisztikus kifejezés. A hallgatás és a tagadás kezdettől fogva azt a célt szolgálta, hogy átrajzolják, tisztára mossák és heroizálják az új partizán elit hatalomra kerülésének és kisebbségpolitikájának keletkezéstörténetét. E hamis történet- szemlélet politikai üzenete az volt, hogy az új politikai elittől, azaz magától a rendszertől ab ovo idegen a bosszú és a megtorlás. Tehát a büntetés és számonkérés igazságos volt, az kizárólag a háborús bűnösök és a „ nép ellenségei ” ellen irányult és „Jugoszlávia népeit szolgálta”.1 Az új, kommunisták vezette jugoszláv állam és a magyarokkal kapcsolatos kisebbségpolitika keletkezéstörténete tehát „tiszta fogantatáséi”. A második jugoszláv állam széthullásával párhuzamosan, mintegy ennek reakciójaként, a jugoszláv államból kiváló új nemzetállamokban egy ezzel radikálisan szembenálló nézőpont jelent meg: a Tito-korszak Jugoszláviája „bűnben fogant”, a kommunista rendszer története az ország népein elkövetett permanens „hatalmi erőszak”, a „társadalom szőnyegbombázásának” története. A saját identitásukat kereső új államok történészei viktimológiai párbajt vívtak és részben vívnak még ma is egymással, és komoly erőket mozgósítottak „a ki szenvedett többet” és kitől a háború alatt histori- ográfiailag értelmetlen és megválaszolhatatlan, de nemzeti szempontból minden bizonnyal hatásos kérdésének vizsgálatára.1 2 Ekkor, a szerb, a horvát és a szlovén stb. történetírás egymás elleni „rekonkisztája” közepette jelentek meg a vajdasági magyar sajtóban azok az első írások, amelyek az új partizán hatalom ártatlan magyar áldozatainak, a kivégzetteknek, táborokba hurcoltaknak, a kitelepítetteknek próbáltak emléket 1 A „nép ellensége” lényegében bármeddig tágítható fogalom volt. Ennek korabeli hivatalos értelmezését tárgyalja Momcilo Mitrovic: Narodni i drzavni neprijatelji u Srbiji posle Drugog svetskog rata. In: Hans Georg Fleck, Igor Graovac (red.): Dijalog povjesniéara - istoricara 4. Zagreb, 2002. 249-266. 2 A vita összefoglalására lásd Dr Bogoljub Koőovic: Nauka, nacionalizam i propaganda. (Izmedju gubitaka i zrtava Drugog svetskog rata u Jugoslaviji) Pariz, 1998., valamint Vladimir Zerjavic: Yugoslavia - Manipulations with the number of Second World War Victims. www.hir.hr/books/manipulations/p06.htm A letöltés ideje 2009. 08. 20. Jugoszlávia 1941-1945 közötti közvetlen emberveszteségét Kocovic 1 014 000 főre, Zerjavic pedig 1 027 000 főre teszi. 9
