Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
A számvevőség őrködött a város által szerződésileg vállalt kötelezettségek teljesítése és a határidők megtartása felett, így vizsgálta a különböző szerződések alapján kiállított számlákat, a munkabér és napszám jegyzékeket, valamint az árvaszéki (gyá- mi, gondnoki) számadásokat, továbbá a fontosabb árverések jegyzőkönyveit is. Vezette még a város könyveléseit a közköltség-előirányzatokkal kapcsolatos bevételekről és kiadásokról olyképpen, hogy a várost terhelő kötelezettségek és az azt megillető követelések állapotáról mindig naprakész felvilágosítást adhasson. Emellett ellenőrizte a számadókat a rájuk bízott vagyon hűséges kezelése céljából, vezette a hitelnyilvántartási könyvet, teljesítette a szabályszerű utalványozások nyomán járó kifizetéseket, amelyekről külön kimutatást készített. A számvevőség érvényesítési záradéka nélkül általában nem lehetett a város vagyona és költségvetése terhére kifizetéseket eszközölni, kivéve, ha a tanács (később a polgármester) halaszthatatlan ügyben, saját felelősségére mégis elrendelte azokat. A tárgyévi, rendesen a következő év március 1-jéig beterjesztendő számadások vizsgálatát legkésőbb november 1-jéig volt köteles gondosan elvégezni. A számvevő, az alszámvevő, a számvevőségi nyilvántartó és a számtiszt által végzett, az illetményekre vonatkozó közigazgatási és pénztári számfejtésért való személyes felelősség és kártérítési kötelezettség egyébként 600 koronáig terjedt, az ezt meghaladó illetmények számfejtéséért a főszámvevő vagy a helyettese az eljáró tisztviselővel egyetemlegesen felelt (SZMSZ 176-187. §§). A törvényhatósági jogú városokban a számvevőségi szolgálatot 1938-tól állami tisztviselők látták el, akik így jelentős részben kikerültek a város közszolgálati kötelékéből.408 i) Az anyakönyvvezetők A polgári anyakönyvezést (közhitelű nyilvántartást a születések, házasságkötések és halálozások esetére) az 1894. évi XXXIII. te. szerint anyakönyvi kerületenként gyakorolták az állami hatóságok. Az anyakönyvvezetőket és helyetteseiket a közigazgatási bizottság meghallgatásával a belügyminiszter nevezte ki, akik közhivatalnokoknak minősültek. Felügyeletüket közvetlenül a polgármester látta el. Hódmezővásárhelyen három anyakönyvi kerületet alakítottak ki: az első kerületet a belterület, a másik kettőt a külterületek képezték (Vásárhely-Kutason és Kardoskúton működött hivatal). Az utóbbiban tevékenykedők állása tiszteletbeli volt, azért nyugdíj vagy javadalom részükre nem járt. 1927-től a törvényhatóság egész területe egy anyakönyvi kerületet képezett, azonban a hármas tagozódást körzetek létesítésével a gyakorlatban mégis megtartották (SZMSZ 163. §). 1926-ban az anyakönyvi hivatalok állami jellegét a belügyminiszter megszüntette409 és az anyakönyvezést városi feladattá tette. Ettől kezdődően az anyakönyvvezető a mindenkori főjegyző lett, helyettesei pedig a tanács által kijelölt tisztviselők.410 A városi számvevőségi szolgálatról szóló 1938. évi II. te. 1-3. §§. 96
