Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

nyezte az alapítványi pénzek kezelését és az ezek terhére kifizetett tőkék kitáblázását. Közreműködött a város árverésein és közbeszerzési ügyleteiben is. A megkötött szerződésekből származó jogokat — szükség esetén — peres úton érvényesítette, s eszközölte az alapítványi tőkék és kamataik behajtását, valamint jelen volt a város által kezelt pénztárak ellenőrzésénél. Egyes kisajátítási tárgyalásoknál, valamint a velük összefüggő kártalanítási eljárásoknál a főügyész képviselte a város közönségét384 (SZMSZ 127. §).

A főügyész mellé beosztott (al)ügyész helyettesíthette őt a közgyűlésben, a bizottsági és tanácsi üléseken. Kihágási ügyekben az elsőfokú rendőri bíróság előtt képviselte a közvádat, egyebekben teljesítette a reá kiosztott ügyeket, továbbá az ügyész ellátta a jogügyi bizottság jegyzőjének teendőt is (SZMSZ 128. §). A tiszti ügyészi megbízatás 1924 októbere és 1926 decembere között — takarékossági okokból — de iure szünetelt,385 azonban a rendelkezésre álló adatok alapján úgy találjuk, hogy azt később sem töltötték be.

e) A rendőrfőkapitány és hivatala; a tűzoltóság személyzete

A város területén a személy- és vagyonbiztonságért, valamint a közrend fenntartásáért a rendőrkapitányi hivatal felelt 1920-ig, e tekintetben önállóan járt el és intézkedett. Megtette mindazon intézkedéseket, amelyek a közbiztonság, közegészség, köz- tisztaság és tűzrendőri teendők tekintetében szükségesek voltak.

Első fokon ítélt a közigazgatási útra tartozó kihágási ügyekben; mint iparhatóság eljárt az iparügyekben, valamint azok keretében igazolványokat, engedélyeket adott ki. Kiállította a munka- és cselédkönyveket, intézte az útlevél iránti kérelmeket. Ellátta az állategészség-rendőri tennivalókat, főként a marhalevelek szerkesztése és a bitangjószágok tekintetében. Felügyelt az italmérésekre, a kézizálogkölcsön üzletekre, a táncvigadalmakra, a mértékekre, a vasúti pályákra, a kávéházakra, a vendéglőkre és a mulatóhelyekre,386 a kóborlókra, koldusokra és munkakerülőkre, továbbá a lőszer, kőolaj és egyéb gyúlékony anyagok tárolására, az életveszélyes épületekre, a sétányokra, a gyárakra és a vágóhídra. Szintén felügyeletet gyakorolt a kirakatokra, a köz- világításra, a gyógyszertárakra és a mérgek tárolására nézve, valamint fellépett a ku- ruzslók ellen. Eljárt a gazdák és cselédek között felmerült vitákban és a mezőgazdasági munkás ügyekben, tűzvész, öngyilkossági, „őrülési” esetekben, és a veszélyes ebek által okozott károk tárgyalásában. A bűncselekmények megakadályozása és elhárítása érdekében is fellépett, s bűnvádi nyomozásokat teljesített. Biztosította a szabad közlekedést, nyilvántartotta az érkező idegeneket, ellenőrizte a vásárokat és a toronyórák pontos járását.

384 A kisajátításokról szóló 1881. évi XLI. te. 33-35. §§, 43-61. §§.

385 Főjegyzői iratok. 1218/1925., 88/1926., 343/1926. számú V. ügyosztályi iratok; Tanács II. 11.201/1924. t. ü. sz. irat; Jkv. 1926: 467. (IV. pont).

386 Lásd a fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérési iparokról szóló szabályrendeletet és annak módosítását. Jkv. 1906: 118., 1931: 252.

90