Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
hadügyi (VI.), az adóügyi (VII.) és az általános közigazgatási (VIII.) ügyosztály.377 1942-től a polgármester a közellátási kormánybiztosi teendőket is végezte (egy rövid ideig a polgármester-helyettes bevonásával).378 A korszak polgármesterei a következő személyek voltak: Juhász Mihály, 1898- 1918 (1852-1923); Soós István, 1918-1935 (1863-1948); Medveczky Imre, 1919 (1874-1951), Endrey Béla. 1936-1944 (1891-1958) és Sárkány Gyula, 1944 (1890- 1980).379 A vizsgált történelmi periódus legjelentősebb városvezetőjének Soós István polgármester tekinthető, aki 1863. augusztus 22-én született helybeli értelmiségi családban. Édesapja városi tanácsnok, majd rendőrfőkapitány, nagybátyja levéltárnok volt. A vásárhelyi református gimnáziumban érettségizett 1880-ban, azután Budapesten tanult jogtudományt, majd 1885-től Hódmezővásárhelyen a járásbíróságon dolgozott joggyakornokként. 1887-től ügyvédi irodát vezetett, majd 1891-ben a Hódi Pál utcai családi házban saját ügyvédi irodát nyitott. Városi szolgálatát 1908. szeptember 16-án pénzügyi tanácsnokként kezdte. 1913- tól főjegyzőként a közigazgatási és kulturális ügyosztályt vezette. Juhász Mihály polgármester lemondása után 1918. október 26-án választották meg először polgármesterré. Széleskörű humán műveltséggel bírt, erős szociális érzékenység, tiszta erkölcs és aktív közéleti tevékenység jellemezte működését. Közel 18 évig töltötte be a polgár- mesteri tisztséget. Megbízatása idején létesült például a kakasszéki szanatórium, átépült és kibővült a kórház, és mentőállomást is szerveztek. Kölcsönből létesült a városi partfürdő és a Hódi Pál utcai bérház; a kül- és belterületeken újabb iskolákat emeltek, a város határában műutakat készítettek. A gazdasági válság idejében a rászorulóknak ínséglakásokat juttatott, s több ezer embert foglalkoztatott ínségmunka keretében, akik leginkább parkosítottak vagy utakat burkoltak. 1935 decemberében 72 évesen kérte nyugdíjazását. Csendes visszavonultságban élt Oldalkosár utcai otthonában 1948. március 9-én bekövetkezett haláláig.380 A kor másik meghatározó helybeli személyisége, Endrey Béla 1891. március 28- án született Hódmezővásárhelyen. Apja Endrey Gyula, országgyűlési képviselő volt. Iskoláit szülővárosában végezte, fél évet járt a Ludovika Akadémiára, majd Egerben jogakadémiát végzett. Pályafutását közigazgatási gyakornokként kezdte Heves és Borsod vármegyékben. Hazatérvén 1916-ban lett Vásárhelyen aljegyző, 1922-től pedig városi tanácsnok, azután főjegyző és kulturális tanácsnok, valamint a néprajzi múzeum felügyelője. 1929-től helyettes polgármesterré, majd 1935-ban polgármesterré válasz377 Makó Imre: Hódmezővásárhely város levéltára 1691-1950. A Csongrád Megyei Levéltár kiadványai. Segédletek IV. Szeged, 1994. 100-104. p. 378 A m. kir. minisztérium 1942. évi 620. M. E. számú rendelete a közellátási kormánybiztosok feladatkörének újabb szabályozásáról. MRT 1942. Bp., 1943. 120. p. 379 Almanach 2003, 132-148. p., Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. Szerk. Kőszegfalvi Ferenc és Borús Gábor. Hódmezővásárhely, 2002. 101-102. p., 194. p., 59. p. 380 Almanach 2003, 135-140. p., Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon 2002, 194. p., Makó Imre: Hódmezővásárhely elöljárói. 11. Soós István. In: Vásárhely. 2003. december 20. 7. p., Jeles vásárhelyiek. Életrajzgyűjtemény. = Vásárhelyi téka. 2. Összeállította: Kőszegfalvi Ferenc. Hódmezővásárhely, 1993. 112-113. p. 87
