Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
ekkénti eljárását, az országgyűlés képviselőházánál — 1920 és 1926 között a nemzet- gyűlésnél — kereshetett orvoslást. Hatáskörében élethossziglan kinevezte a városi rendőrfőkapitányt (1920-ig), a városi főmérnököt, a főszámvevőt, a főorvost, a mérnököket, a főszámvevő helyettesét, a számvevőket és az alszámvevőket, a levéltárnokot, valamint az útibiztos műszaki tisztet.353 A főispán munkáját a mellé rendelt titkárok segítették, akiket a belügyminiszter nevezett ki. Önálló pecsétet használt, amelyen Hódmezővásárhely thj. város neve köriratként szerepelt, egyébként a pecsét az ország kiscímerét354 ábrázolta. A főispán a városi törvényhatóság életének egyebekben is lényeges szereplője volt.355 Például egyéb jogszabályok alapján ellenőrizte a pénzügyi igazgatás működését,356 elnökölt a közigazgatási bizottságban, a városi közgyűlésben és 1929-től a kis- gyűlésben is — mely utóbbi tagjainak egy részét ő maga nevezte ki —, valamint az állandó és a bíráló választmányban. Fegyelmi vizsgálatot rendelhetett el a fentieken túl a városi állatorvos ellen,357 fellebbezési jogot nyert az erdőrendészeti kihágások ügyében a közigazgatási bizottság által hozott határozattal szemben,358 valamint a fegyelmi ügyben hozott határozat359 és a közegészségi ügyben hozott döntés ellen;360 helyettesítést rendelhetett el a törvényhatósági tisztviselők felfüggesztése esetén,361 megengedhette a házasságkötést az anyakönyvvezetőtől különböző polgári tisztségviselő előtt,362 végül rendelkezési jog illette az adóvégrehajtás megtagadása esetében is.363 A fizetése 1929 után igen magas, havi 850 pengő, a nyugdíjösszeg megállapításánál figyelembe veendő illetmény volt, valamint havi további 400 pengő terhes (képviseleti) átalány illette meg, amelyet azonban a nyugellátás szempontjából figyelmen kívül kellett hagyni. A lakhatásuk fedezésére lakáspénzt is megállapított nekik a minisztérium. A főispán fizetése adómentes volt a törvényhatósági és az útadók, valamint a közmunkaváltság tekintetében.364 Ugyanakkor a főispán mellé szükséges, a titkártól különböző segédszemélyzetet a város rendelte ki, miként az viselete a főispáni iroda dologi kiadásait is. Ha a főispánnak ebbéli vagy ezzel egy tekintetbe vehető szolgálati ideje együttesen elérte a három évet, őt a nyugdíjba beszámítható fizetésének egyévi, 353 SZMSZ 234. §-ához tartozó táblázatok. 150. p. 354 A korabeli magyar címerekről lásd Varga Norbert: Az Osztrák-Magyar Monarchia középcímere. In: Jogtörténeti Szemle. 2007. különszám. 88-96. p., különösen az 5. végjegyzet: 95. p. 355 FÁY István: A főispán szerepe a városigazgatásban. In: A mai magyar város. Szerk. Mártonffy Károly. Bp„ 1938. 210-213. p. 356 A pénzügyi közigazgatás szervezetének változtatásáról szóló 1889. évi XXVIII. te. 16., 22. §§. 357 Az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900. évi XVII. te. 20. §. 358 Az erdőtörvény (1879. évi XXXI. te.) 68. §. 359 A közigazgatási tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjai elleni fegyelmi eljárásról szóló 1886. évi XXIII. te. 10., 11. §§. 360 A közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. te. 158. §. 361 A közigazgatási tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjai elleni fegyelmi eljárásról szóló 1886. évi XXIII. te. 4. §. 362 A házassági jogról szóló 1891. évi XXXI. te. 29., 34. §§. 363 A közadók kezeléséről szóló 1909. évi XI. te. 80-82. §§, a közadók kezeléséről szóló 1923. évi VII. te. 87. §. 364 Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek szabályozásáról, és a megyei törvényhatóságok állami javadalmazásának felemeléséről szóló 1893. évi IV. te. 21. § a) pont, az 1893: IV. törvény- czikk némely rendelkezéseinek kiegészítéséről szóló 1900. évi VII. te. 2. §, valamint a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. te. 23., 25. §§. 84
