Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
sítése volt szükséges.346 A tanácsnokok számát 1929-ig négyben, azután háromban állapította meg a törvényhatósági bizottság. Az osztályok működésében lényeges szerephez jutottak továbbá a polgármester által beosztott fogalmazók, akik a kiosztott ügydarabok feldolgozását és a jegyzőkönyvek vezetését végezték.347 A tanács határozati ellen közigazgatási kérdésben fellebbezni az illetékes miniszterhez vagy a közigazgatási bizottsághoz, a város javadalmait, vagyonát és gazdasági helyzetét érintő ügyekben pedig a közgyűléshez lehetett, valamint később a közigazgatási bírósághoz azon szakigazgatási ügyekben, amelyeket a róla alkotott 1896. évi XXVI. törvénycikk a harmadik címétől a tizenhatodik címéig ekként megjelölt. A városi tanácsot mint önálló testületi szervet az 1929. évi törvényhatósági törvény 44. §-a szüntette meg, amellyel a magyar várostörténet sok száz éves jogintézménye tűnt el Hódmezővásárhelyen is.348 Teendőit a továbbiakban a polgármester egyéni hatóságként intézte: az ügyosztályok mutatis mutandis így az ő hivatalának részeként működtek tovább. Az ügyosztályainak tevékenységére a polgármester az évnegyedes beszámolókban részletesen kitért. 3. § A FŐISPÁN ÉS A VÁROS TISZTSÉGVISELŐI a) A főispán A főispán az országos végrehajtó hatalom helyi (területi) képviselője volt; ebbéli tevékenysége a vármegyékben lényegében az államalapítás korától nyomon követhető.349 A polgári kori közigazgatási rendszerben azonban — minden tiltakozásuk ellené346 Főjegyzői iratok. 131/Í/1920. számú V. ügyosztályi irat. Lásd még a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. te. 3. §-át, az ügyvédi rendtartás tárgyában alkotott 1874. évi XXXIV. te. 6. §-át, valamint a kolozsvári magyar királyi tudományegyetem felállításáról és ideiglenes szervezéséről szóló 1872. évi XIX. tc.-hez fűzött jegyzeteket (Magyar Törvénytár. 1872-1874. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp., 1896. 41-42. p.)! 347 Lásd még: Szabályrendelet. Hódmezővásárhely thj. város hivatalai az ügykörükbe tartozó ügyek elintézésénél és kezelésénél az alábbi ügyrend szerint kötelesek eljárni, 1934. Iratok II. 94. tétel. 348 Lásd az előzményekről: Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Dél-alföldi évszázadok. 17. Szeged, 2002. 117-144. p., vö. Közigazgatási és egyéb hatalmi szervek. In: Szeged története 4. Szerk. Serfőző Lajos. A fejezetet írta: FöldvárinÉ Kocsis Luca. Szeged, 1994. 278-289. p., Kubinyi András: Városfejlődés és városhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Dél-alföldi évszázadok. 14. Szeged, 2000., Csizmadia 1941, 22-25. p., 64-67. p., 118. p., Ruszoly 2004, 63-74. p. 349 Inántsy-Pap Elemér: A főispán történelmi őse. Városi Szemle, 1943. 4. szám. 575-612. p. A vármegyék történetének főbb irodalmából: Györffy György: A magyar nemzetiségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok, 1958. 1-4. szám. 12-87. p., 5-6. szám. 565-615. p.; Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1966.; KristÓ Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988.; Éreky István: Tanulmányok a vármegyei önkormányzat köréből. Bp., 1908.; Degré Alajos-EREKY István: A magyar helyhatósági önkormányzat. Budapest-Keszthely, 1908.; Holub József: A királyi vármegyék eredete. Bp., 1938.; Stipta István; Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Bp., 1995., Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp., 22000. 103-113., 222-226. p., lásd még Vass György: A megye közjogi helyzetének alakulása a királyi vármegyétől a modern területi ön- kormányzatig I—II. Magyar Közigazgatás, 2006. január (1. szám) 17-25. p., március-április (3-4. szám) 248-253. p., Szigeti Ernő: A magyar megyerendszer és regionalizmus vázlatos történeti áttekintése. Magyar Közigazgatás, 2004. március (3. szám) 164-171. p. 82
