Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
és a hivatali állásuknál fogva törvény szerint (ex lege) tagságot nyert tisztviselők is (TI929 2-21. §§). A választott bizottsági tagok választókerületekben rendezett törvényhatósági választások útján nyerték el mandátumukat. A kerületek száma 1929-ig nyolc,225 ezt követően tizenkettő volt.226 Ezek szerint a közigazgatási reform előtt az I. választókerületet a város 1. közigazgatási kerülete és a tanyák képezték 1-től 607. számig, a II. választókerületet a város 2. kerülete és a tanyák 608-tól 1206. számig, a III. választókerületet a város 3. kerülete és a tanyák 1809-től 2410. számig, a IV. választókerületet a város 4. kerülete és a puszták 808-tól 1415. számig, az V. választókerületet a város 5. kerülete és a tanyák 2411-től 2811. számig, valamint a puszták 1-től 196. számig, a VI. választókerületet a város 6. kerülete és a puszták 197-től 807. számig, a VII. választókerületet a város 7. kerülete és a tanyák 1207-től 1808. számig, végül a VIII. választókerületet a város 8. kerülete és Gorzsa tanyái 1-től 655. számig.227 Minden kerületben — rendszerint páros számban — annyi bizottsági tag volt megválasztható, amennyi az összes választott tagból a kerület választóinak a város összes választóihoz viszonyított aránya szerint az adott kerületre esett. így az első kerületből 16, a másodikból 14, a harmadikból 12, a negyedikből 18, az ötödikből 16, a hatodikból 16, a hetedikből 16 s a nyolcadikból 12 bizottsági tagot küldhették a választók a közgyűlésbe (SZMSZ 5. §). Aktív választójoga volt 1929-ig minden lakosnak, aki az országgyűlési képviselő- választásra jogosultak azon évre érvényes állandó jegyzékében szerepelt, s nem állt fenn vele szemben kizáró ok. A vizsgált korszakban az országgyűlési (nemzetgyűlési) anyagi választójogról az 5985/1919. M. E. számú rendelet, majd a 2200/1922. M. E. számú rendelet, végül az 1925. évi XXVI. te. rendelkezett.228 A passzív választójogot az 1886. évi törvényhatósági törvény negatív módon határozta meg, vagyis a kizáró okokat nevesítette. Eszerint nem lehetett törvényhatósági bizottsági tag, aki nem volt magyar állampolgár, aki a 24. életévét nem töltötte be vagy egyébként gondnokság alatt állt, aki nem lakott legalább két éve a város területén avagy adót nem fizetett, akinek a neve nem szerepelt a képviselőválasztói jegyzékben, további aki csőd alatt állott, akit büntetőeljárásban hivatalvesztésre vagy a politikai jogok gyakorlásától való eltiltásra ítéltek, avagy aki fegyház, börtön, illetve három hónapot meghaladó fogház (államfogház) büntetés hatálya alatt állt. A bizottsági tagsághoz ezek felett természetesen az írni-olvasni tudást is megkövetelték (T1886 23., 31. §).229 225 A választókerületeket a közigazgatási reform előtt utoljára 1903-ban osztották fel, ezt vette át a szervezési szabályrendelet is. Jkv. 1903: 419. 226 Tanács 1. 20.526/1929. számú előadási ív (választási hirdetmény), 13.899/1929. számú tanácsi irat, Jkv. 1929: 335. 227 A kerületeket a törvényhatósági rendszer bevezetése miatt a dualizmuskori szabályrendeletek alakították ki eredendően (lásd őket: Iratok I., II.). Azt megelőzően Hódmezővásárhelyen is az utcák szerinti közigazgatás volt jellemző. Erről ír: A feudalizmus utolsó évszázada 1753-1848. In: Hódmezővásárhely története I. Főszerk. Nagy István. A fejezetet írta Rákos István. Hódmezővásárhely, 1984. 571. p. 228 Részletesen elemzi Ruszoly József: A törvényhozás intézményi alapjai a Horthy-korszakban. [1981] In: UŐ.: Újabb magyar alkotmánytörténet 1848-1949. Válogatott tanulmányok. Bp., 2002. 264- 294. p. 229 Vö. A m. kormány 1919. évi 5986. M. E. számú rendelete az összeférhetetlenségnek a nemzetgyűlési tagokra vonatkozó szabályozásáról. MRT 1919. Bp., 1919. 881-883. p. 57
