Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

III. FEJEZET: A HELYI KÖZIGAZGATÁS SZERVEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

miatt a[z 1913. évi] szabályrendelet módosítását nem eszközölhetjük. E szabályrendelet jelentősége minimumra zsugorodott.

Az 1929. évi XXX. t.c. értelmében a törvényhatóságra vonatkozólag, valamint a kisgyűlésre vonatkozólag a törvényen kívül szabályrendeletet kellett alkotni, s így a szabályrendelet törvényhatósági bizottságot tárgyaló része, amely 30 oldalt tesz ki, teljesen tárgytalanná vált. A szervezési szabályzat módosításának akadálya volt az is, hogy a normál-státus megállapítása éveken keresztül húzódott, attól az időtől kezdve, hogy a normál-státus megállapíttatott, állandóan katonai behívások voltak; már negyedszer a katonai segélyek irányítása feladatkörömbe utaltatott. A rohanó élet és változott viszonyok következtében a közigazgatás életében mai nap is oly változások vannak, hogy a szabályrendelet módosítása esetén majd minden közgyűlésen újabb módosításokat kellene eszközölni.

Hivatkozom arra, hogy a tűzrendészed törvény értelmében nálunk a tűzoltóság személyzeti dolga mai napig sincs jóváhagyva. Az árvaszékről és anyakönyvi hivatalról az elmúlt esztendőben szerveztek tájékozódást azért, hogy megfontolás tárgyává tegyék ezen hivatalok államosítását. A szervezési szabályzat rendőrkapitányságra vonatkozó része úgy is hatálytalan. Ugyancsak hatálytalan a számvevőségre vonatkozó része is, mivel a számvevőség időközben államosíttatott. Az iktató-kiadó hivatalra, továbbá irattárra, levéltárra vonatkozó rész pedig szabályoztatott, külön az ügykezelési szabályzatban. Nyilvánvaló tehát, hogy a szervezési szabályzat teljesen összezsugorodott.

Tisztázatlan még a népjóléti hivatal és közellátási hivatalnak a dolga is, úgyszintén a katonai ügyosztály ügykörébe beosztandó ügyek sem tisztáztattak. Mindezek a szervezési szabályzat kellékeit alkotják, amik nélkül a szervezési szabályzatot elkészíteni szinte lehetetlen.

Felemlítem még azt is, hogy az 1929. évi XXX. t.c. módot ad Polgármester úrnak arra vonatkozólag, hogy a tisztviselőket saját belátása szerint oszthatja be egyik vagy másik ügyosztályba. Ezen oknál foga még az egyes ügyosztályok létszáma sem foglalható határozottsággal a szabályrendet kereteibe. Végezetül felemlítem, hogy minden fontos dologban, úgy a szabályrendelet kérdésében is, állandó érintkezést tartottam fent más hasonló városokkal, és így nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy sem Szeged, sem Debrecen, sem Kecskemét, sem Székesfehérvár, sem Baja nem eszközölte a szabályrendelet módosítását. Ezen városok is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy addig, amíg közigazgatásunkban némi megnyugvás nem lesz, a szabályrendelet módosítását nem vezetik keresztül.

Biztosíthatom Méltóságodat, hogy abban a pillanatban, amidőn a szabályrendelet végleges megalkotásának ideje elérkezik, azt kötelességemnek fogom tartani nyomban véglegezni, s mindent elkövetek arra, hogy szervezési szabályrendeletünknek immár évtizedek óta nem a mi hibánkból húzódó ügye véglegesen bezáródhasson. Mély tisztelettel kérem Méltóságodtól jelentésem tudomásul vételét és fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem és nagyrabecsülésem nyilvánítását.

Hódmezővásárhely, 1940. október hó 16-án. Tisztelettel: dr. Nagy Gábor v. főjegyző. ”

54