Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

II. FEJEZET: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAIRÓL

várnia kellett az 1949/50. évi közigazgatási reformokig, amikor a tanyavilágot ország­szerte önállósították.192 A második világháború kitörése és a háborúba lépésünk nyomán megjelentek az első ideiglenes közigazgatási rendelkezések, mint például a törvényhatósági választó- kerületi beosztás és a kizáró okok újraszabályozása.193 Ezek közül a legszembetűnőbb egyébként az volt, hogy az 1939. évi XIX. te. országosan egy évvel meghosszabbí­totta a törvényhatósági bizottságok és a kisgyűlések azon tagjainak mandátumát, akik megbízatása 1939. december 31-én megszűnt volna. Ekként a közgyűlés úgy rendel­kezett, hogy a szakbizottságok újjáalakítását is elhalasztja 1940. december 31-ig.194 Egy év elteltével azonban az ország helyzete súlyosbodván ismét hasonlóképpen hatá­roztak: innentől folytonossá vált a bizottsági tagságok kényszerű meghosszabbítása egészen 1944 novemberéig.195 Mindez nem vonatkozott azon törvényhatósági bizottsá­gi tagokra, akik az 1939. évi, második zsidótörvény rendelkezései szerint már nem voltak taggá választhatók. Az izraelita vallású lakosoknak a közéletből való kirekesz­tésével hivatalosan Hódmezővásárhely törvényhatósági bizottságának is egyet kellett értenie.196 Az 1944. év a hadiállapot és a közelgő szovjet haderő okán rendezetlen közigaz­gatási életet eredményezett: a közgyűlés csak töredékesen ülésezett, s akkor sem dönt­hetett saját belátása szerint,197 évközben pedig három polgármester (Endrey Béla, Sár­kány Gyula és Kiss Pál) is teljesített közszolgálatot. A főispánná kinevezett, majd áprilisban Bajára távozott, még 1935-ben megválasztott Endrey Béla helyett ugyanis június 1-jétől Sárkány Gyula vette át a polgármesteri teendőket, akit eredetileg Ceglé­den választottak meg e tisztségre, azonban a belügyminiszter által ideiglenesen magá­hoz vont kinevezési jog alapján őt a kormányzat Vásárhelyre utasította. A rövid ottani tartózkodását bevezető székfoglalójában csupán arra kérte a város közönségét: a hábo­rú elmúltáig ne politizáljon. Ugyan figyelemre méltó város- és városkörnyéki fejlesz­tési programja volt, az adott történelmi körülmények között ő is tudta: ezekből semmit sem valósíthat meg. 1944. szeptember 29-én a III. számú igazoló bizottság megfosz­totta állásától, majd később a szegedi népbíróság elé is állították.198 Az általunk vizsgált időszak közigazgatás-történetileg az 1944. november 11-i közgyűléssel zárult. Ebben — a politikai változásokon túlmutató — egyik szakmai ér­192 Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden (1950-1990). Szervezeti és működési alapvetések. Dél-alföldi évszázadok 26. Szerk. Blazovich László. Szeged, 2009. 192. p., vö. A tanyai igaz­gatás rendezéséről szóló 1944. évi II. te.-kel! 193 Jkv.1940: 234., Tanács I. 2457/1939., 23566/1939., 2337/1940., 20135/1939., 12573/1939., 20135/1939. sz. iratok. 194 Jkv. 1940: 4. 195 A törvényhatósági bizottsági tagsági jogról szóló 1940. évi XXXI. te. és Jkv. 1941: 15.; A tör­vényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról szóló 1941. évi XIX. te. 196 A zsidók közéleti és gazdasági térhódítása ellen alkotott 1939. évi IV. te. 4. § (2) bekezdése; Jkv. 1941: 65. 197 Pl. Jkv. 1944: 139. (Támogató nyilatkozat az egypártrendszer bevezetéséhez, 1944. június 26.) 198 Jkv. 1944: 138., Makó Imre: Hódmezővásárhely elöljárói. 18-19. Sárkány Gyula. In: Vásárhely. 2004. július 24. p., augusztus 28. 3. p., Almanach 2003, 145-148. p. 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom