Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)

I. FEJEZET: A KÖZIGAZGATÁS JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGO 1919 ÉS 1944 KÖZÖTT

vagy a saját költségükön való elkészíttetésére, illetve azok részben-egészben történő végrehajtására (T1937 3-4. §§).

A jogszabály tartalmazott még rendelkezéseket a telekfelosztás, a telekhatár-rendezés, a telekalakítás és a kisajátítás109 szabályaira vonatkozóan (T1937 5-18. §§). Önálló fejezetként tárgyalta az építésügyi igazgatás újabb kérdéseit azzal, hogy a vonatkozó jogterület valamennyi részletszabálya — már csak a technológia és a gazdasági élet alakulását tekintve is — nem volt egy törvény keretei közé foglalható (19-23. §§). Egyúttal meghatározta az építésügyi hatóságokat is: ezek szerint a törvényhatósági jogú városokban első fokon a polgármester, másodfokon a közigazgatási bizottság építésügyi albizottsága járt el. Ez utóbbi az elnökön kívül négy személyből: a tiszti főügyészből, az államépítészeti hivatal főnökéből és a közigazgatási bizottságból választott két tagból állt. A jogerős közigazgatási határozat ellen a belügyminiszterhez lehetett felülvizsgálati kérelmet előterjeszteni. Az iparügyi miniszternek pedig jogában állt hites mérnöki intézményt rendszeresíteni az említett hatóságok hatáskörébe tartozó ügyek műszaki vonatkozásaiban adandó szakvélemények elkészítése végett (25-26. §§)•

A törvény kihágássá minősítette, ha valaki hatósági engedélyhez kötött telekfelosztást vagy építkezést engedély nélkül végzett, ha használatbavételi engedély nélkül vagy annak be nem tartásával vett ingatlant használatba, valamint minősített esetként, ha az engedély nélkül vagy attól eltérő módon végzett kivitelezés nyomán az építtető vagyoni előnyhöz jutott. Az eljárásra a közigazgatási hatóság mint rendőri büntetőbíróság bírt jogosultsággal (27-28. §§).

E jogszabály összességében a városfejlesztést és a városiasodást jelentősen előmozdító törvény lehetett volna, ha a második világháború az érdemi végrehajtását meg nem akadályozza. így azonban 1939-től a gazdasági és urbanizációs előrehaladás helyett a kivételes állapottokra vonatkozó törvény és annak végrehajtási rendeletéi befolyásolták a magyar települési közigazgatást (is).110

Érdemes megemlíteni, hogy 1943-ban még mindig napirenden szerepelt egy majdani „városi törvény” elfogadása; evégből a tervezet elkészítését Magyary Zoltán és a Magyar Városok Országos Szövetsége Csizmadia Andor kolozsvári aljegyzőre bízta, aki a művet és annak indokolását még az évben meg is fogalmazta. A 118 szakaszos tervezet a korábbi racionalizálási program elvei szerint tartalmazta a városok szervezeti és fiskális viszonyait; jogtörténeti érdekességként a város első tisztviselőjét főbírónak ajánlotta nevezni, továbbá megszüntette volna a községi illetőséget és a viriliz- mus intézményét. A városi polgárjogot általában egyévi helyben lakáshoz és család- fenntartói minőséghez kötötte, valamint szélesíteni kívánta az érdekképviseletek tagsá109 Ruszoly József: Kisajátítási törvények Magyarországon. 1836-1944. [1996] In: Uő.: Alkotmány és hagyomány. Újabb jog- és alkotmánytörténeti tanulmányok. Szeged, 1997. 255., 259., 262., 265. p.

110 Lásd a honvédelemről szóló 1939. évi II. te. 141-170. §-ait, különösen pedig a 142-145. §-okat, valamint a m. kir. minisztérium 1939. évi 8100. M. E. számú rendeletét a háború idejére vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetére megállapított kivételes hatalom hatálybalépéséről. MRT 1939. Bp., 1940. 1266-1267. p. Hatályba lépésének napja: 1939. szeptember. 2.

32