Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
I. FEJEZET: A KÖZIGAZGATÁS JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGO 1919 ÉS 1944 KÖZÖTT
országgyűlés jobb híján — tekintettel az új törvényhatósági rendezés többszöri prolongálására is — a bizottsági tagok és a tisztségviselők ex lex megbízatásának időtartamát hosszabbítgatta rendre: miként láttuk, először 1923-ig, majd egyre tovább — egészen 1929-ig.37 Addig csupán az okvetlen szükséges pótlásokról gondoskodtak: így a városokban is a szabályrendeletileg szervezett és éppen be nem töltött állásokat a kormányzat engedélyével lehetett — a működőképesség fenntartása érdekében — betölteni. A várva-várt közigazgatási reform — figyelembe véve Rakovszky István 1923— 24. évi fiaskóját is38 — csak az évtized végén vehette kezdetét: 1928. július 4-én terjesztette Scitovszky Béla belügyminiszter a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot az országgyűlés képviselőháza elé.39 A javaslat szövegezését Ladik Gusztáv belügyi államtitkár, kiváló közigazgatási szakember és Blaha Sándor helyettes államtitkár, valamint Horváth Béla és Halász Károly osztálytanácsosok készítették el.40 Az országgyűlés közjogi és közigazgatási bizottságából szerveződő együttes bizottság hozzá is kezdett ugyan a tárgyalásához, de mivel azt nem fejezhette be a folyamatban lévő ülésszak berekesztéséig, ezért a javaslatot a belügyminiszter az ülésszakok közötti időben — a felmerült nagyszámú módosítás átvezetése érdekében is — visszavonta, s a téli ülésezés alkalmával, december 20-án ismételten a képviselőház asztalára helyezte.41 Ezen második alkalommal már csak a közigazgatási bizottság tárgyalta a javaslatot, amely eredményeként véleményes jelentését 1929. február 27-én terjesztették elő a képviselőházi plénumon, ahol a vitát általánosságban március 5-én kezdték el és április 9-én fejezték be,42 majd nyomban a részletes vitára tértek, amellyel április 30-án végeztek.43 A harmadik olvasatra május 2-án került sor.44 A közigazgatás bizottság által készített jelentésben annak tagjai kiemelték: „az önkormányzati joghoz s a történelmi keretekhez, a hagyományokhoz való ragaszkodás, az elődeink által reánk hagyott, s a múltban kipróbált intézmények és erkölcsi értékek megtartása mellett utat kell nyitni a változott idők és életviszonyok, az emelkedett kulturális nívó, a politikai jogok kiterjesztése s a demokratikus eszmeáramlatok erősbödése által a modern államok elé állított követelmények fokozatos érvényesülésének. Az önkormányzati testületek újraalakításával össze kell kötni azt a gondolatot és törekvést is, hogy — mindig a múlt tanulságai alapján kijelölt vonalon haladva s az ön- kormányzat fenntartásával és erősítésével — az önkormányzat közéletébe és tevékenységébe lehetőleg bevonassék a társadalomnak az önkormányzatok célja és feladatai iránt fogékony, azok életében érdekelt minden rétege s megszerveztessék minden konzerváló erő; másrészről az önkormányzati testületeknek a közigazgatási feladatokra 37 A m. kir. minisztérium 1924. évi 204. M. E. számú rendelete az önkormányzati működés folytonosságának biztosításáról. MRT 1924. Bp., 1925. 2. p., Az önkormányzati igazgatás folytonosságának biztosításáról szóló 1928. évi XXXVI. te. Hódmezővásárhelyen egyébként 1926. december 26-án tartottak időközi törvényhatósági választásokat a közgyűlés kiegészítése végett (Jkv. 1926: 424., 472.). Ennek jogi hátteréül a már hivatkozott 1923. évi IV. te. 9. §-a és a 204/1923. M. E. számú rendelet szolgált. 38 Csizmadia 1976, 358-366. p. 39 KHN27-31. XIV. 415. p., KHI27-31. XII. (592. szám) 11-48. p. 40 MOL K27 (1929. június 21.) 2R/64., CSIZMADIA 1976, 384. p. 41 KHN27-31. XVII. 5. p. 42 KHN27-31. XIX. 22-23. p. 43 KHN27-31. XX. 26. p., Csizmadia 1976, 379-381. p. 44 KHN27-31. XX. 59-60. p. 17
