Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
I. FEJEZET: A KÖZIGAZGATÁS JELLEMZŐI MAGYARORSZÁGO 1919 ÉS 1944 KÖZÖTT
kormányzati közigazgatás megreformálása volt. Kiemelendő például a virilizmus megszüntetésének igénye, amely a városi törvényhatóságokban a forradalmak után hamar felmerült, s melyet Budapest törvényhatósági bizottságában sikerült is keresztülvinni annak 1920. évi újjászervezésekor.27 A Magyar Jogász Egylet szintén foglalkozott a közigazgatás átalakításának kérdésével: az 1920. május 15-én, 19-én és június 12-én tartott vitaülésein a tudományos közvélemény adott hangot nézeteinek, amelyek ugyan nem voltak egyöntetűek, de valamennyi felszólaló — Weis István, Vadnay Tibor, Bu- záth János, Koncz János, Sorbán János, Steinecker Ferenc, Mutschenbacher Emil és Némethy Károly — egyetértett többek között a helyhatósági választójognak, a városok és a községek joghelyzetének, a vármegyei tisztviselők jogállásának és a közigazgatási bíráskodás intézményi reformjának szükségességével.28 Az első lényegesebb előrelépést Ferdinandy Gyula belügyminiszter 1920. szeptember 4-én nyilvánosság elé tárt programja jelentette, amely szeptember 27-én már mint törvénytervezet került a minisztertanács elé. Ott a virilizmus és a női választójog problematikája okozott jelentősebb vitát, mivel a miniszter csak a községekben szándékozta fenntartani a legtöbb adót fizetők automatikus tagsági és képviseleti jogát, azaz a nyers virilizmust, a törvényhatóságokban azonban azt egyesíteni kívánta a demokratikus választási elvvel. Az említett képviseleti kiváltságot Haller István vallás- és közoktatási miniszter még e mérsékelt formában sem támogatta, Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy-miniszter és Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter ugyanakkor védelmébe vette a legtöbb adót fizetők érdekeit, s Vass József közélelmezési miniszter is szükségesnek találta az intézmény „bizonyos mértékben” való megőrzését. A női választójog szintén jelentős ellenzésre talált, azonban az eredeti javaslatokat végül mégis elfogadta a minisztertanács — helyenként módosításokkal.29 így Ferdinandy Gyula 1920. október 20-án terjesztette a nemzetgyűlés elé a három törvényjavaslatból álló reformterveit, amelyek közül a második foglalkozott a városokkal — a városi törvényhatósági bizottságok és a rendezett tanácsú városi képviselőtestületek megalakításával. Ennek a legjelentősebb újszerűségét mindenképpen a mérsékelt virilizmus bevezetésének szándéka képezte, amely megfelelő volt a magasabb vagyoni réteg képviseletének további fenntartására, s ezzel egy pozitív értelemben vett konzerváló erő, valamint a „helyes ítélőképesség” és a fokozatos haladás biztosítására. Az eredetileg tervezett háromkúriás rendszert a javaslat azonban már nem tartalmazta, vagyis a virilisek és az összes választók közül választottak továbbra is fele-fele részben foglaltak volna helyet a törvényhatósági bizottságokban. A női választójogot ellenben — az eredeti elképzelésekkel szemben — már egyáltalán nem tervezte bevezetni a javaslat, ekként az abban foglalt törvényhatósági választójog a nemzetgyűlésihez képest szűkítést jelentett.30 27 A székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló 1920. évi IX. te., részletesen lásd Ruszoly József: Alkotmányjogi reformtörekvések az első nemzetgyűlés idején. [1974] In: Uő.: Újabb magyar alkotmánytörténet. Válogatott tanulmányok. Bp., 2002. 215-216. p. 28 Csizmadia 1976, 348-349. p. 29 Ruszoly 2002, 217-218. p. 30 Ruszoly 2002, 218-219. p. 15
