Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
kát. hold), az újvárosi agyaggödrök (15 kishold), a mámazugi legelő' (13 kishold), valamint a Hódmezővásárhelyi Kisbirtokosság Első Legeltetési Társulat 40 holdas legelője.541 2. Az állatok tartásával és a közegészségüggyel összefüggően lényeges továbbá megemlíteni a gyepmesteri telepről és szolgálatról alkotott szabályrendeletet is. Ennek előkészítő munkálatai már 1939-ben megkezdődtek, azonban a végleges szövege csak 1943-ra alakult ki.542 Az állati tetemek ártalmatlanítását Hódmezővásárhelyen a város gyepmesteri telepével együtt létesített dögtéren és a külterületek dögterein végezték, amelyek fenntartása a törvényhatóságot magát terhelte. A gyepmester — aki egyébként szerződéses alkalmazottja volt a városnak — és segédei a városi állatorvos felügyelete mellett és utasításai szerint jártak el tevékenységük közben. Ők végezték a hatóság részéről hivatalból elrendelt és végrehajtandó egészségügyi fertőtlenítéseket is a kötelezettek költségére. A gyepmester gyűjtötte össze és szállította el a város közterületén elhalt állatok hulláit, valamint a magánterületen elhullott jószágok tetemeit, amely munkáért az állat tulajdonosa külön díjszabási tétel szerint szolgáltatási díjat fizetett. Ha az állategészségügyi szabályok megengedték az egyes állatok irhájának eltávolítását, a nyúzásért külön fizetség, három és fél pengő járt, a bőr esetleges sózása esetén pedig a felhasznált só árát is meg kellett fizetni. Szintén ellentételezés — élelmezési díj — mellett szállították a gyepmesteri telepre a befogott vagy megfigyelt ebeket és macskákat. A különféle díjak közvetlenül a gyepmestert illették, mivel ő lényegében a várossal szerződött vállalkozónak volt tekinthető.543 Az állati tetemeket fel kellett boncolni, amely a városi állatorvos jelenlétében volt elvégzendő, aki egyébként is ellenőrizte a dögtereket, s akinek ebbéli tevékenységéhez a város volt köteles fogatot biztosítani. A boncolás eredményét a hullakönyvben jegyezték fel.544 3. Az ebtartási szabályok szerint az ebadó hatálya alá tartozó kutyákat a birtokosuknak a városi adóhivatal által évente kiadott és sorszámozott védjeggyel kellett ellátniuk, azon állatokra vonatkozóan pedig, melyeket évközben jelentettek be, a védjegyet helyettesítő elismervényt állítottak ki. Az adómentesen tartható, külföldről ideiglenesen behozott ebekről is igényelhettek a kutyatartók igazolványt avégből, hogy az ebadófizetési kötelezettség alóli mentességüket állandóan bizonyítani tudják. A másik városban már megadóztatott ebek az adófizetés helyén kiállított védjegyet hordták Hódmezővásárhelyre érkezésük esetében is.545 A kutyákat a város belterületén csak a marás lehetőségét kizáró szájkosárral vagy pórázon vezetve sétáltathatták a gondozóik. Vendéglőbe, étterembe vagy kávéházba kizárólag szájkosárral vihették be az ebtartó polgárok az állatukat, más nyilvános he541 Jkv. 1943: 188. 542 Jkv. 1939: 162., 1940: 161., 1941: 130., 1943: 120. (Szabályrendelet a dögterekről, a gyepmesteri telepről, valamint a gyepmesteri szolgálatról, 134-138. p.) 543 Jkv. 1943: 120. 134-136. p. 544 Uo. 136-137. p., lásd még a Hódmezővásárhely területén megtelepedett állatorvosok magángyakorlatának díjazásáról szóló szabályrendeletet (Jkv. 1937: 35.)! 545 Jkv. 1937: 34. 29-30. p. 129
