Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
az ezekre eső, már előre befizetett adó visszatérítését. Az adófizetési kötelezettség teljesítését egyébként a rendőrhatóság is ellenőrizte: annak igazolása nélkül nem adhatott ki engedélyt a rendezvény megtartására. A vigalmi adót szedő és nyilvántartó hivatal saját ellenőrei útján is meggyőződhetett a kötelezettségek teljeséről: az adóköteles tevékenység végzésének helyszínén ellenőrzéseket tarthattak, a hivatalos munkaidőn túl, különösen az esteli és éjjeli órákban végzett munkájuk után pedig öt százalékos jutalékban részesültek. Az adóigazgatási eljárásban első fokon a polgármester, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága járt el, ennek határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz intézett panasznak volt helye.514 A szabályrendeletbe ütköző cselekményeket és mulasztásokat — ha azok nem képeztek bűncselekményt — a szegénylap javára fizetendő, száz pengőig terjedő pénzbírsággal kellett szankcionálni, ha pedig a magatartás kifejezetten a városi adóbevétel megrövidítését célozta, az elkövetőt (elsősorban a vállalkozást) a ténylegesen elvont adóösszeg két-tízszeresének, de minimálisan 100 pengőnek a megfizetésére is kötelezték. A pénzbírság kiszabására első és másodfokon az adóigazgatási eljárásra rendelt, említett hatóságok, harmadfokon pedig a belügyminiszter volt jogosult. A kirótt pénzbírságot és a bármily okból be nem fizetett vigalmi adót közigazgatási végrehajtás útján lehetett behajtani. Az adóhátralék és a bírság teljesítéséért a vállalat vagy az egyesület és annak tulajdonosa, igazgatója, illetve az egyesület vezetősége egyetemlegesen felelt.515 4. Az ebtartási szabályok is érintették a költségvetési bevételeket, miután a város területén ebadót szedtek, amelynek szabályait 1908-ban határozták meg rendeletileg, majd 1937-ben módosították azokat.516 Az új szabályrendelet azonban a Belügyminisztérium részéről sokban kifogásoltatott, így többszöri módosítás után csak 1943-ban jutott nyugvó pontra az ebadóztatás ügye.517 Miután a tervezet szövegén nagyszámú változtatást hajtottak végre, ezért a jogszabály végleges formájának megállapítsa egységes szerkezetbe foglalás híján nehézségekbe ütközik. E helyütt az eredeti megfogalmazást vesszük alapul,518 amelyet törekszünk a későbbi lényegesebb módosításokkal kiegészíteni. Az állategészségügyről szóló 1928. évi XIX. te. 37. §-a értelmében a város területén tartott minden eb után adót kellett fizetni. Ez alól az anyjuktól még el nem választott, valamint a külföldről behozott és az ország területén csak átmenetileg — például verseny, kiállítás céljából vagy utazás keretében — tartózkodó kutyák képeztek kivételt. Az adó évi összege házőrző és pásztoreb után egy forint, vadászkutya után 10 forint, egyéb célra tartott eb, valamint a farkaskutyák és azok különféle keresztezésével létrejött egyedek után 15 forint volt. Az a tény, hogy az állat nem fajtatiszta, nem befolyásolta az adózási kötelezettséget. Házőrzőnek és pásztorebnek kizárólag a va514 A magyar közigazgatási bíróságról szóló 1896. évi XXVI. te. 81-82. §§. Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól lásd: a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések Hivatalos Összeállítása (1927. évi 600. P. M. szám) és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott utasítás (1927. évi 60.000/VIIa. szám). MRT 1927. Bp., 1927. 2530-2989. p. 515 Jkv. 1943: 115. 15-18. p. 516 Jkv. 1908: 218., 1937: 34. 517 Jkv. 1939: 240., 1941: 38., 1943: 96. 518 Jkv. 1937: 34. (Hódmezővásárhely thj. város ebtartási szabályrendelete, 22-34. p.) 123
