Antal Tamás: Hódmezővásárhely törvényhatósága 1919–1944. Fejezetek a magyar városigazgatás történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 27. (Szeged, 2010)
IV. FEJEZET: A SZABÁLYRENDELET-ALKOTÁS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
zálogtárgyat a vásár helyszínén is kiválthatta a kötelezett, ha kétszeres összegű helypénzt ajánlott fel. A helypénz behajtására egyebekben a közadók kezelésére vonatkozó rendelkezések voltak irányadók, beleértve a késedelmi kamat alkalmazását is.497 Ha a díjfizetésre kötelezett a mulasztását elfogadható módon nem mentette ki, száz pengőig terjedhető pénzbírsággal volt sújtandó akkor, ha a rendeletet mulasztás vagy tevőleges cselekmény által oly módon sértette meg, hogy azáltal a városi hely- pénzjövedelmet megrövidítette vagy azt ilyen veszélynek tette ki. A helypénz mértékét és jogosságát természetesen lehetett vitatni: ebben első fokon a polgármester, másodfokon a közigazgatási bizottság adóügyi albizottsága határozott, a jogerős hatósági döntés ellen pedig a közigazgatási bírósághoz fordulhatott az érintett. A pénzbírság kiszabásának ügyében az első- és másodfokú szerv megegyezett az előbbi eljárásban említettekkel, a felülvizsgálati kérelem előterjesztése esetén pedig a belügyminiszter járt el.498 A szabályrendelet melléklete tartalmazta részletesen a díjtételeket külön az állatok, a gyalogteher, a járműről való árusítás, a kézi járműveken, a padokon és állványon történő, továbbá a földön végzett árusítás meghatározott esetei után. Az országos vásárok alkalmával a helybeliek ötven százalékkal magasabb díjat voltak fizetendők, a vidékiek pedig — úgy a piac, mint az országos vásárok esetében — a rendes díjszabás kétszeresét. Ez utóbbi rendelkezés alól csak a szórakoztatást szolgáló mutatványosok sátrai, lakó- és szállító kocsijai, valamint sátor és tető nélkül elfoglalt területei, továbbá az áruk és a vásározók szállítását végző járművek képeztek kivételt.499 4. § Az ELJÁRÁSI DÍJAK ÉS EGYES ADÓTERHEK SZABÁLYOZÁSA 1. Hódmezővásárhelyen a községi kötelékbe való felvételén kötelezően szedendő díjakról 1936-ban alkottak új szabályrendeletet, amelyet a belügyminiszter csupán módosításokkal hagyott jóvá. A rendelet végleges szövegének megállapítása végett az ügyet a közgyűlés csak jókora késedelemmel, 1940-ben vette elő ismét,500 azonban az időközben megváltozott politikai helyzetre tekintettel a minisztérium újabb változtatásokat óhajtott. Emiatt a szabályrendeletet 1942-ben ismételten átfogalmazták,501 majd 1943-ban újból megtárgyaltak;502 s ezután felterjesztették jóváhagyásra. A további sorsa nem ismert. A négy tervezet közül e helyütt a szövegében azonos 1942. és 1943. évit ismertetjük. A városban az a személy, aki az 1886. évi községi törvény alapján hallgatólagosan — vagyis legalább négyévi jogszerű helyben lakással — illetőséget szerzett, továbbá akit a községi kötelékbe az említett jogszabály szerint felvettek, annak megszerzé497 Uo. 29-31. p. 498 Uo. 31-32. p. 499 Uo. 33-37. p. 500 Jkv. 1936: 14., 1940: 159. 501 Jkv. 1942: 200. (Hódmezővásárhely thj. város szabályrendelete a községi kötelékbe való felvételért szedhető díjakról, 59-61. p.) 502 Jkv. 1943: 181. 119
