Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

I. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE

I. FEJEZET A TANÁCSRENDSZER TÖRTÉNELMI ÉS ELMÉLETI HÁTTERE 1. § A SZOVJET TÍPUSÚ TANÁCSOK EREDETE ÉS FEJLŐDÉSE a) A szovjetek kialakulása és helyük a Szovjetunió alkotmányaiban Amikor 1905. január 9-én a Gapon pópa felhívására a szentpétervári Téli Palota felé vonuló tömegre — melynek tagjai munkások és helybeli elszegényedett társadalmi rétegek képviselői voltak — a cári rendőrség sortüzet nyitott, valószínűleg senki sem gondolta, hogy hamarosan nem csupán egy forradalom veszi kezdetét Oroszországban, hanem a jövőbeli területi közigazgatás új egységeinek, a szovjeteknek a kezdeményei is fejlődésnek indulnak. Mindez kezdetben nem államszervezeti vagy hatalomgyakorlási szándékkal bontakozott ki: a május 1-jei sztrájkok alkalmával a munkásság az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás Párt által szervezett, közelebbről annak bolsevik szárnya ihlette sztrájkbizottságokat hozott létre. Az első ezek közül IvanovoVoznyeszenszkben alakult meg M. V. Frunze irányításával egy textilipari üzemben. E kezdeményezés gyorsan követőkre talált: az ipari központokban rendre szerveződtek a hasonló munkásszovjetek, amelyek ekkor még csak helybeli sztrájkbizottságok voltak. Azonban a vidéken is tovaterjedő spontán forradalmi hullám a nemzetiségek lakta területeken szintén életre hívott különböző hasonló munkás és paraszti önszerveződéseket, amelyek a helyi hatalomgyakorlás eszközei válták a bolsevikok befolyása mellett.

6 A megszerveződő szovjetek sem funkcionálisan, sem politikailag nem voltak egységesek. Jól mutatja ezt az a körülmény, hogy a bolsevikok vezette munkástanácsok egyre felfegyverkezett, harcoló alakulatokká váltak, míg a mensevik vezetésűek — így a központi helyzetben lévő, Lev Trockij elnökletével működő szentpétervári is — nem tartották céljuknak a munkásság fegyverekkel történő feltétlen felszerelését. Ezt a későbbi szovjet történetírás egyértelműen a szemükre vetette, pedig valójában csak realisták voltak. Az eközben folytonosan ülésező első Állami Duma (1905-1906) ugyanakkor a munkástanácsokkal mint lehetséges közigazgatási szervekkel egyáltalán nem számolt, s az 1906. április 23-án közzétett állami alaptörvény sem tekintette őket konstitucionális államalkotó tényezőknek.

7 Végül az első polgári demokratikus forradalmon felülkerekedő II. Miklós cár és miniszterelnökei, különösen Pjotr Arkagyevics Sztolipin fellépésének következtében a várt alkotmányos átalakulás a választott törvényhozó szerv 6 PERÉNYI JÓZSEF-DOLMÁNYOS ISTVÁN: A Szovjetunió története I. Oroszország története 1917-ig. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1994. 294-299. 7 MARC SZEFTEL: The Russian Constitution of Aprli 23, 1906. Political Institutions of the Duma Monarchy. Bruxelles, 1976., SZERGEJ JULJEVICS VITTE: Egy kegyvesztett visszaemlékezései. Bp., 1964. 571-625., KOVÁCS ISTVÁN (szerk.): Az októberi dekrétumok és az első szovjet alkotmány. Bp., 1980. 1820., C. B. KDLUKOB: HcTopna rocyaapcTBa H npaBa CCCP. ^íacn, nepBaa. MocKBa, 1950. 584-631.