Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON
Átalakították némileg a tanácsok központi irányítását is azzal, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának alkotmányos, a minisztertanácsnak pedig törvényességi felügyeleti jogot biztosított. Az egyes minisztériumokat a tanácsi testületek közvetlen irányításából végleg kiemelte, s azokat a szakigazgatási ágazatok koordinálásával bízta meg. Az új törvény egyúttal — valóban jelentős előrelépésként — megszüntette a tanácsi testületek hierarchikus alá-fölérendeltségét, és a városi/községi tanácsoknak ezzel nagyobb önállóságot biztosított. 239 Ennek jegyében kiemelte a struktúrából a középszintet, vagyis a járásokat, és az ottani képviseleti szervek helyébe a megyei végrehajtó bizottságnak alárendelt, pusztán államigazgatási jellegű szerveket hozott létre járási hivatalok formájában (66. §). A városi/községi tanácsi szakigazgatási szervek hierarchikus kapcsolata is megszűnt, s a kettős alárendeltség felbomlott mind a felettes tanácsok, mind a minisztériumok irányába. A végrehajtó bizottságokat azonban ez a reform nem érintette; azok struktúrája és vezérlése nem változott — ebben öltött testet továbbra is a demokratikus centralizmus. 240 A végrehajtó bizottság elnökét ellenben átnevezte a jogszabály tanácselnöknek, amely megfelelt a gyakorlatban újabban meghonosodott kifejezésnek, s egyben megváltoztatta betöltőjének jogi helyzetét is: a tanácselnök szorosabban kötődött a tanács egészéhez, mint azelőtt a vb elnök. A tanácsi hatáskörök igen szabatos meghatározása is lényeges fejlődést mutatott: a tanácsok általános és szintenként sajátos feladat- és hatáskörének részletes szabályozásával — az első két tanácstörvénnyel szemben — már nem csak generálklauzulákat és államcélokat tartalmazott, hanem tizenegy tartalmas szakaszban nevesítette az egyes kompetenciákat (9-20. §§). Mindez egyértelműen a hatásköri decentralizálás megnyilvánulása volt, amely érdemi tartalommal ruházta fel a szocialista önkormányzatiságot, még ha mai szemmel ezt kevésnek is találjuk. 241 Modern elméleti kifejezéssel élve a szubszidiaritás elvének is törekedett megfelelni: a lokális döntések meghozatalát formálisan a lakossághoz legközelebbi szintre helyezte, s azokat a feladatokat telepítette magasabbra, amelyek teljesítéséhez a helyi-települési igazgatási szint egymagában nem volt elegendő. Mindezek biztosítékaként a korábbiaktól elétérően jelentősebb hangsúlyt fektettek a fiskális politikára és a településfejlesztésre is. Az új gazdasági irányítás lehetőséget teremtett az ehhez szükséges pénzeszközök biztosítására, valamint a saját bevételi forrásokkal történő szabadabb gazdálkodásra. Igyekezett a jogszabály a nem tanácsi gazdálkodó szervezetekkel való együttműködést hatékonyabban biztosítani azzal, hogy mindkét felet próbálta érdekeltté tenni a kooperációban. Az egyes tanácsok differenciált fejlődésének elismerését jelentette az anyagi eszközök elosztásának új rendje is. Ennek keretében a beruházásokon túl a szolgáltatásokra, a kereskedelmi ellátásra, a művelődésügyi és az egészségügyi feladatokra szándékoztak jelentősebb előirányzatokat biztosítani. 242 239 OGYI 1971. 59. szám 659. 240 OGYI 1971. 59. szám. 641., 652-654. 241 OGYI 1971. 59. szám 644-647. 242 OGYI 1971. 59. szám. 640., 647-648., 1007/1971. (III. 16.) Korm. határozat az országos településhálózat-fejlesztési koncepcióról. 6. pont.
