Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)

II. FEJEZET: A TANÁCSRENDSZER FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

ellenpéldákkal is élt: rosszul dolgozó vb elnökökről is beszámolt, akik nem értettek kellően a feladatukhoz, vagy egyenesen „kiskirály" módjára viselkedtek a községben, s ezzel elidegenedtek annak lakóitól. Olyan esetről is tudott, amikor a járási tanács célszerűtlen határozatot hozott a kellő körültekintés elmulasztása miatt, s csak a községi dolgozók nyomására változtatott a döntésén egy vb elnök kinevezésével összefüggésben. Arra következtetett, hogy a járási tanácsoknak nagyobb körültekintéssel kellene végezniük a munkájukat. Végezetül Pécs helyzetéről értekezett, bemutatva az ottani előnyöket és nehézségeket, és javasolta, hogy nyilvánítsák megyei jogú várossá.

167 Klujber László a móri járás példáján ismertette az addigi eredményeket, pontosabban a felsőbb állami szervek és a járási, községi tanácsok munkakapcsolatát. Ebben — szintén konkrét eseteket említve — némely célszerűtlen megoldásokra, egyes nem hatékony ellenőrzési tevékenységekre hívta fel a figyelmet, amelyekkel a miniszteri vagy megyei szintű szervek inkább hátráltatták a dolgozók előre jutását, mintsem segítették volna.

168 Kiss Imre a Veszprém megyei községi tanácsok sikereiről számolt be, majd — bátor hangvételűnek is nevezhető beszédében — szintén a felmerült hiányosságokat elemezte. Szerinte a legtöbb hiba azon tanácsokban merült fel, ahol a végrehajtó bizottság tagjai és vezetői a tanácsok tömegszervezeti és demokratikus államhatalmi jellegét figyelmen kívül hagyva bürokratikusán vagy túlkapásokkal intézték az ügyeket. „Az elkövetett hibák egyik okát a jelenlegi tanácstörvényből adódó kötöttségekben, az államhatalmi és államigazgatási szervek egymásközti viszonyának tisztázatlanságában, a tanácsi szervek önállóságának hiányában, túlnyomórészt azonban a tanácsi szervek és azok vezetőinek helytelen kiválasztásában, hiányos politikai és szakmai felkészültségében kell keresni" — állapította meg a felszólaló sok igazságot felemlítve. Ilyen kötöttség volt például, hogy a felettes államigazgatási szervek írták elő a tanácsülések és a vb ülések napirendjét, a rendkívüli tanácsülések összehívásához pedig belügyminisztériumi engedélyt kellett kérni. Nyíltan kimondta: „a felsőbb szervek felesleges gyámkodása, az indokolatlanul túlméretezett centralizmus tanácsaink mindennapi életében száz és százféle formában kötötte béklyóba a helyi kezdeményezéseket, az öntevékenységet, és fékezte az ügyek bürokráciamentes, gyors elintézését." Nagy mértékben akadályozta a tanácsok eredményes munkáját az egymással ellentétes tartalmú miniszteri rendeletek „áradata" is, amelyekre érdekes példákat hozott.

169 A tanácsokat érintő egyéb visszásságok abból adódtak, hogy helytelenül választották ki a tanácstagokat; azok egy része távol tartotta magát az állandó bizottságokban való aktív részvételtől, sokan a beszámolókat és a fogadóórákat is elhanyagolták. Súlyosan sértette a tanácsdemokráciát az a gyakorlat, mely szerint a felszabadult tanácstagi helyeket kooptálással töltötték be vagy kívülálló személyek szabálytalan „kinevezésével". Sokszor a végrehajtó bizottsági elnökök kinevezésénél is előfordultak jelentős hibák: például olykor nem hogy a lakosságot, de még a tanácsot sem hallgatOGYN 1954. 12. ülés. 499-504. hasáb OGYN 1954. 12. ülés. 505-506. hasáb OGYN 1954. 12. ülés. 507-509. hasáb