Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
VI. FEJEZET: EREDMÉNYEK
mindig törekedtek, hogy a tanácstagok között a munkásság fiai mellett néhány értelmiségi, esetleg egy tudós is legyen. A tanácsi apparátus minőségét utólag szintén sokan bírálják nem is alaptalanul, mivel a tanácsi szakigazgatási szerveknél az első évtizedben valóban jelentős problémák mutatkoztak. Ennek oka a káderpolitikának nevezett jelenségben állt: a vezető és középvezető tisztségviselők kiválasztásánál és utánpótlásánál kizárólag a politikai (származási) megbízhatóság játszott szerepet, amely azt eredményezte, hogy az igazgatásban és az államhatalom gyakorlásának intézményeiben teljesen járatlan személyek kerültek nem csak a tanácsi testületbe, hanem a szakigazgatási szervek osztályvezetői székeibe is. Legalább egy évtizedig tartott, mire sikerült összeegyeztetni a szakmai és a politikai megbízhatósági követelményeket. 615 Ebben az időben számos működési anomália keletkezett; erre bizonyítékul szolgál az iratkezelésnél említett Botár Olivérféle közigazgatási rendszámú iktatási szabályok meg nem értése és két év utáni mellőzése. Szintén jellemző példa a vezető tanácsi tisztségviselők (vb elnökök, elnökhelyettesek és titkárok) eredeti foglalkozása és végzettsége: volt közöttük fatechnikus (Dénes Leó), szabósegéd (Tombácz Imre, Ladányi Benedek), hagymakertész (Nagy István), gyári munkás (Vincze Antal), vasesztergályos (Halász Árpád), cserepező segéd (id. Komócsin Mihály) és földmunkás is (Makra Mihály). A rendszer egy idő után érezte az ebből adódó nehézségeket, és lényegesen emelte a tisztviselők képzettségét. Ennek egyik jelentős eredménye volt, hogy 1971-től csak jogász, 1982-től csak szakvizsgázott jogász lehetett vb titkár még a községi tanácsoknál is. A szakapparátus színvonala is emelkedett a hatvanas évektől, ezen a káderek beiskolázása is segített. Ekként például többen jogászdoktori oklevelet is szereztek, igaz szakérettségi után kezdve egyetemi tanulmányaikat, amely nem érte el a rendes gimnáziumi érettségi szintjét. Szeretnénk ugyanakkor hangsúlyozni, hogy természetesen e korszaknak is megvoltak a maga kiváló értelmiségi szakemberei, akik áldozatos munkájának köszönhetően az igazgatási gépezet mégis működni tudott. A tanácsi szervek tevékenységét is áthatotta a bürokrácia — annak ellenére, hogy azt burzsoá betegségnek tekintetek, s úgy vélték, a szocialista közigazgatásban az nem fordulhat elő. Az iktatási rendszer sajátosságain túl a bürokratizmus állandó létét a pártirányítás is biztosította, hiszen a megfelelő városi pártszervek és országos hatáskörű szervek állásfoglalása vagy engedélye nélkül számos döntést nem lehetett meghozni, így a törvényhatósági korszakban egyébként tényleg meglévő ügyintézési nehézségek és bonyolultság helyét a politikai irányításból következő biztonsági mechanizmusok vették át. Ez az első tanácstörvény idején volt a legkritikusabb, a második és a harmadik végrehajtása alkalmával már igyekeztek gyorsítani az ügyintézés menetén. Ennek megfelelően változtak a felsőbb szervek beavatkozási módszerei is: 1950 és 615 DALLOS FERENC: Helyes munkaszervezéssel javítsuk végrehajtó bizottságaink munkáját. Ál 1950. augusztus-szeptember. (8-9. szám) 507-515., BODOVSZKY GYULA: Emeljük a végrehajtó bizottságok munkájának színvonalát. Ál 1952. július. (7. szám) 350-356., ZAGYVA IMRE: A tanácsi végrehajtó bizottsági vezetők képzésének néhány problémája. Ál 1960. november. (11. szám) 853-857., FARKAS OTTÓ: A végrehajtó bizottságok vezetői képzésének néhány kérdése. Ál 1963. december. (12. szám) 908-918., KÁROLYI JÓZSEF: A végrehajtó bizottságok vezetőinek szakmai és politikai továbbképzése. Ál 1967. július. (7. szám) 628-635.
