Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
IV. FEJEZET: A TANÁCS KAPCSOLATRENDSZERE
a gúnyosan Roosevelt téri pártbizottságnak nevezett volt politikusokból álló baráti kör — a város politikai egységét továbbra is zavarnák. Danival összefüggésben szintén a más munkaterületre történő áthelyezést hozták javaslatba. Egyebekben a jelentés — a feljegyzésben foglaltak szerint, azokat rövidítve — egyértelműen Komócsin Mihály hibás szemléletét és munkamódszerét jelölte meg a városi vezetésben felmerült hiányosságok okaként, s utaltak arra is, hogy ezt a helytelen stílust a pártapparátus egyes munkatársai is átvették (itt a szövegezők nyilván Pusztainéra utaltak). 508 A dokumentumokban az eddig ismertetett megállapításokon túl részletekbe hatoló elemzés is olvasható arról, hogy a szegedi pártbizottság konkrét ügyekben miként befolyásolta vagy éppen akadályozta a tanács szakmai munkáját. A részleteket itt mellőzve megemlítjük, hogy e körben szó esett a városrendezési tervnek a Kábelgyár és egyéb létesítmények elhelyezésének ügyében való negligálásáról, a Széchenyi tér aszfaltozásának szakszerűtlen és állandóan változó irányú befolyásolásáról, a városban tevékenykedő kisiparosok évtizedes működési helyének bírálatáról, a Hungária-ház felújításának megakadályozásáról, a Marx téren (ma Mars tér) létesítendő autóbusz állomás kálváriájáról, amelyben a pártbizottság előbb elfogadta, utólag azonban megvétózta az elhelyezést, továbbá építési engedélyek állítólagos megtagadásáról és egyéb kérdésekről összesen 11 pontban. 509 Ezekből világosan kiderül, hogy a pártbizottság vezetői számos esetben politikai alapon bírálták felül a tanácsi szervek szakmai véleményét, nem egyszer egymás után, önellentmondó módon ugyanabban az ügyben többször is, valamint hogy a pártbizottsági vélemény sem kollektív döntés eredménye volt, hanem leginkább néhány párttisztviselő önálló álláspontja. Érdekességként végül megemlítjük, hogy a megjelölt iratok mellett található egy kvázi idézetgyűjteményként is felfogható dokumentum A torzulásokról címmel, amelyben a párt és a tanács tisztségviselői kölcsönösen egymásról alkotott és elmondott, stilizálatlan véleményét olvashatjuk. Ebben állításaik kölcsönös cáfolásán túl — amelyeket az ismeretlen „gyűjtő" logikailag ügyesen rendszerezett, mivel valószínűleg a kijelentések nem egymás jelenlétében hangzottak el — egyenesen „nyomdafestéket nem tűrő" megfogalmazások is akadnak, egy helyen pedig kifejezetten kipontozták az odaillő — egyébként nyilvánvaló — szót a jóérzés védelmében. Mindezekből talán azt a többször is felbukkanó és rendkívül jellemző tőmondatot érdemes kiemelni, amelyet a városi végrehajtó bizottság tisztségviselői — káder mivoltuk ellenére — egyöntetűen vallottak: „félünk vitatkozni". A vizsgálatnak és a jelentésnek kézzelfogható eredménye is lett: Ladányi Benedek és Dáni Sándor alkalmazását a tanácsnál 1961. december 31-i hatállyal ténylegesen megszüntették, s 1962-től ifjabb Komócsin Mihály sem volt a szegedi pártbizottság első titkára. Ladányi egyébként később a Csongrád megyei tanács ipari osztályának vezetője lett, Dáni pedig az egyetemre került politikai és oktatói státuszba. Komócsin 1971-től a Csongrád megyei végrehajtó bizottság elnöki tisztét töltötte be 510 — érzékelhető, hogy tulajdonképpen mindannyiukat „felfelé" buktatták. Jelentés, 7. Feljegyzés, 4-5., 9-14. Csongrád megye... i. m. 122., 153., 160.
