Antal Tamás: A tanácsrendszer és jogintézményei Szegeden 1950-1990 - Dél-Alföldi évszázadok 26. (Szeged, 2009)
IV. FEJEZET: A TANÁCS KAPCSOLATRENDSZERE
ellenőrző szerepének gyakorlása, s ennek határozatai, állásfoglalásai — „nem személyek szubjektív elképzelései" — képezték a pártirányítás tartalmát. Maga az irányító tevékenység politikai elven történt, amely teoretikusan az iránymutatások önkéntes, meggyőzésen alapuló elfogadását jelentette. Ugyanakkor hozzátette, hogy „a párt vezető szervei által adott direktívák nem jogszabályok: csak a tanácsokban dolgozó kommunistákra érvényesek, akik politikailag felelősek a párt előtt, amelynek bizalma fontos előfeltétele munkájuknak". Azonban mindjárt lényeges kérdésként emelte ki a megfelelő „káderek biztosítását az összes ügydöntő posztokra, akik képesek a párt politikáját eredményesen végrehajtani", valamint célszerűnek vélte, ha a vezető pártfunkcionáriusok tagjai a tanácsi testületnek és fordítva is: a vezető tanácsfunkcionáriusok egy része pedig tagja a városi pártbizottságnak. 493 Szegeden is kialakult az a szokás, hogy a választott helyi pártszervek (a pártbizottság és a végrehajtó bizottság) rendszeresen beszámoltatták a tanácsi kommunista tisztségviselőket az állami politika végrehajtásának tapasztalatairól és terveiről, valamint ellenőrizték a szakigazgatási szervek munkáját is. Ennek keretében arra a véleményre jutottak, hogy „az egyes kérdések elemzésében, a helyi igények gondos mérlegelésében, a következtetések, határozatok meghozatalában a pártszervek illetékes vezetőinek kell biztosítaniuk a szükséges összhangot; egyfelől a tanácsok kommunista vezetői, másfelől az apparátus illetékes munkatársainak együttműködése révén." Ez a kooperáció egyébként már az előterjesztések megszövegezésének folyamatában is érvényre jutott a „közös véleménycserék" útján. Azonban a cikkíró elismerte: a pártapparátusnak nem volt feladata sem az irányítás, sem a beszámoltatás; mindezt a párt vezető szerveinek kellett elvégezniük, ehhez viszont nélkülözhetetlen volt az apparátus elemző, megfigyelő és szervező háttértevékenysége. Perjési arra az álláspontra helyezkedett, hogy a tanácsi és a pártszervek közti funkcionális elkülönülés a gyakorlatban nem mindig valósult meg Szegeden, hátráltatva ezzel a tanácsok önállóságát és tagjainak felelősségtudatát. E helyütt az MSZMP IX. kongresszusának (1966. november 28. — december 3.) azon állásfoglalására utalt, mely kifejezetten kijelentette: a pártszervek és a párt ne dolgozzanak az állami és a tanácsi szervek helyett. 494 A pártpolitika érvényre juttatása érdekében Szegeden minden jelentősebb tanácsi feladat és beruházás előtt megvitatták a kérdéseket az államigazgatás országos hatáskörű szerveivel, s e megbeszéléseken az illetékes pártbizottsági titkárok is részt vettek. Előfordult olyan megoldás is, hogy a tanácsi és a pártbeli végrehajtó bizottságok együttes ülésen döntöttek, bár ezt nem tették nagy gyakorisággal, mivel így fennállt a veszélye annak, hogy „a felelősség a tanácsi testületekről a pártszervekre háruljon". Ha pedig a helyi pártszervezet azt tapasztalta, hogy a tanácsi apparátus működésében a párt- vagy kormányhatározatokkal ellentétes, esetleg „hibás" gyakorlat érvényesült (bürokrácia, közönyösség, apolitikusság, gondatlanság), kötelessége volt azt bírálni és jelezni a felsőbb pártszerveknek. Az ilyen követelmények teljesítésének előfeltételét az aktív pártéletben látták, amelynek előmozdításában a tanácsi kommunista vezetőknek 493 PERJÉSI LÁSZLÓ: A tanácsok pártirányításának tapasztalatai Szegeden. Ál 1969. március. (3. szám) 238-239. 494 PERJÉSI: i. m. 239-240.
