Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

mot és a vásári ponyvákat forgatta, de a reformkor záró periódusában egyes hangadóérdekvédő parasztokhoz, kézműves mesterekhez már az újságok is eljutottak. (Ez magyarázza, hogy 1848-ban Táncsics parasztoknak szánt lapjához szép számban érkeztek a volt jobbágyok levelei, de azt is, hogy a szabadságharc időszakában már több néplapot kellett, illetve lehetett kiadni.) Az anyagi gyarapodáson túl ezen a szálon is joggal kereshetjük a mezővárosi parasztpolgári tudat gyökereit. A művelődés itt érintett fő ágazatainak erősödése alapozta meg az Alföldön a nyomdák szaporodását. A tipográfiák nemcsak hagyományos, jórészt csak belső használatra szánt egyházi kiadványokat állítottak elő, hanem egyre több tankönyvet is, s (a cenzúrától függve) megjelentették az itt lakó tollforgató értelmiség különböző műfajú alkotásait. Ezt továbbra is vezető pozícióban főleg a nagy múltú debreceni nyomda végezte, de Nagyváradon 1745-től, Kalocsán 1749-től, Temesváron 1769-től már szintén voltak nyomtatóműhelyek. Szegeden 1801-ben, Aradon 1819-ben indult a nyomdászat. Az 1840-es években Kecskemét, Szabadka, Szarvas, Nagybecskerek is nyomdával rendelkező város lett. Az Alföld legelső helyi lapjait kezdeti formájukban a hirdetési igények kiszolgálása indította útra (Debrecen, Nagyvárad, Temesvár, Arad), tényleges hírlappá (rövid időre) a szabadságharc idején váltak. Az „érdekegyesítés-nemzetegyesítés" eszmekörét elfogadva a reformkor záró szakaszára az Alföld politizáló főnemeseinek és köznemeseinek döntő része, honorácior értelmisége, tájékozottabb polgársága már a feudális kötöttségek felszámolását tartotta szükségesnek. Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Eötvös és társaik egyes részletekben eltérő, de az alapvető kérdésekben egybehangzó programjának a hívei a megyékben, a nagyobb városokban hangadó szerepet vívtak ki. Az ilyen személyiségek a maguk közvetlen hatókörében is kezdeményező szerepet játszottak, több helyütt például kórházalapítással. Az 1830-as évek végére kialakult alföldi közhangulat nemcsak a Kossuth követelte jobbágyfelszabadítást, hanem az ország alapvető korszerűsítésének Széchenyi által megfogalmazott, átfogó terveit is támogatta. Ez utóbbiak között a Tisza völgyének az ármentesítése és vízrendezése (egyúttal a termőterület kibővítése) és a közlekedési lehetőségek gyökeres megjavítása, a vasútvonalak kiépítése, a gőzhajózás meghonosítása állt az első helyen. A kiváló mérnökökre támaszkodó Széchenyi tiszai szemleútjai, az érdekeltségi alapon működő társulat létrehozása után az 1846-ban Tiszadobnál megkezdett szabályozás, az 1847. szeptember l-jén üzembe helyezett, PestCegléd-Szolnok közötti vasútvonal már az Alföld története új korszakának reményét jelezte. A vasút a mindig fontos átkelőhely Szolnok rangját még inkább megalapozta. 1848-1849-TŐL A KIEGYEZÉSIG A Pest-Budán győztes, majd egy rövid hét alatt az egész országon végigfutott vértelen márciusi forradalom után az Alföld hozzávetőleg hárommillió főt közelítő lakossága is a reformkor végére kiérlelődött célkitűzések meg-valósítását várta. A „rendszerváltás" felső hatalmi irányító szférájában az áprilisi törvények rögzítették a