Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

A első világháború alatt a vármegyék önkormányzati vonásai formailag megmaradtak, az apparátusaikra rótt feladatok miatt viszont nem tekinthetők többnek a kormányzati irányítású igazgatást megvalósító területi egységeknél. A hadsereg érdekeinek közvetlen érvényesítői mindent közvetlenül megszabtak számukra. Az államhatalom ezekben az években terjesztette ki az ellenőrzést és a korlátozást az élet úgyszólván valamennyi szférájára, s ekkortól honosodott meg a vármegyék igen erős gazdálkodási-működési, függése az állami költségvetéstől. Ez a közvetlen függés azóta sem tűnt el. A vármegyéknek a városok és községek irányában játszott transzmissziós funkcióját a közvetlenül állami alárendeltségű szakhivatalokkal együtt lehetett működésben tartani, nemegyszer a járások szintjén már mutatkozó egybemosódás árán. (A megyék „külső" tisztviselőit jelentő járási apparátusokra hárult az ügyintézés zöme.) A dualizmus korát jelentő fél évszázadot lezáró forradalmak számos átmeneti változást hoztak a vármegyei életbe, helyükön hagyva a szakapparátus tagjainak nagyobb részét. A legalapvetőbb változást az országhatárnak az Alföld fő bázisterületét négy állam között megosztó kijelölése jelentette, a trianoni békeszerződés hatályba léptetésével. Bereg, Ung és Zemplén megyék alföldi részéből az újonnan alakult Csehszlovákiához került a nagyobb terület, Ugocsa esetében pedig egy töredék maradt csak a magyar határon belül. Szatmár, Bihar és Arad megyék termékeny síksági részeit a trianoni döntés éppúgy Romániának ítélte, mint a Bánátból Temes megye zömét, Torontál egyharmadát. Bács-Bodrog és Torontál megyék területének döntő hányada, Csongrád kisebb része az első világháború után alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (akkori rövidítéssel: az SHS) határai mögé került. Csanád megyéből Romániához csatoltak két települést. Arad megyéből és Torontálból egy-egy járástöredék maradt Magyarországon. A tizennégy törvényhatósági jogú városból kilenc került Romániába illetve az SHS államhoz. A trianoni határmegvonás után az Alföld egységéről csak természetföldrajzi nagytáj-értelemben beszélhetünk, bár a közlekedési hálózatban, a gazdasági kapcsolatokban, a családi, egyházi, oktatási és más szférákban a kíméletlen szétszabdalás negatívumai az összetartozás szálaira figyelmeztettek. (Az Arad-Nagyvárad közötti román vonatszerelvények pl. jó ideig Békéscsabán át közlekedtek, a Szeged-Baja közötti vonatok Szabadkán keresztül jártak.) Mielőtt az Alföld magyar államterületen maradt megyéiről áttekintést adnánk, érdemes megemlítenünk, mi lett a megyerendszer sorsa az utódállamokban. A SzerbHorvát-Szlovén Királyságban (1929-től Jugoszláv Királyságban) 1921-ben a megyéket megszüntették. A délszláv állam kilenc nagyobb egységre oszlott, közéjük került az újvidéki székhelyű Dunai Bánság, amely Belgrádtól délre is kiterjedt. A Dunai Bánság a napjainkban is fennálló Vajdaságnál nagyobb közigazgatási régió volt. Csehszlovákiában 1922-től kezdve három megye-átalakítás (főleg összevonás) történt 1940-ig, de a történelmi megyeneveket megőrizték. Azt követően kerületekre és járásokra osztották fel az országot, de mint tájnevek, ma is szerepelnek a megyenevek. A román állam területi tagolásában — 1920 utáni módosításokkal ugyan, és a tartományi berendezkedésnek az 1960-as években „kulmináló" 1949-1968 közötti kísérlete után — fennmaradt és ma is él a megyerendszer, megtartották a hagyományos megyeneveket. Az 1945-ben Ukrajnához csatolt Kárpátalján a megyebeosztást a járások váltották fel.