Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

érdekeit tükrözi az, ahogyan az orosházi vonzódásai miatt „legveszélyeztetettebb" kardoskúti és fehértói körzet közötti választóvonalat megjelölték. Kardoskútnak a Puszta. központra telepített s az ottani tervezett fejlesztésekkel még bővülő városi közigazgatási funkciók függvényévé kellett volna alakulnia. (Cinkus és Tatársánc a most ismertetett tervezetben Kardoskúthoz számított.) A hódmezővásárhelyi határ tanyakörzeteit a legkorábban fogta át bizonyos szintű kihelyezett igazgatás. Igen nagy szerepük volt a tanyai iskolák tanítóinak, és az olvasókörök érdekvédelmi kezdeményezéseinek, amelyeknek a város néha nem örült. Szentetornyáról részadataink nincsenek, csupán azt tudjuk, hogy az ott is elvégzett 1935. évi felmérés alapján közzétett 1937. évi tervezet Szabadszentetornya néven 3131 lakossal, 4641 kat. hold területtel kívánt községet alakítani (kiemelni). Jurenákmaior néven, ott elhelyezkedő központtal és Vaskapukörnyék megnevezés alatt a szarvasi vasút mentén kiformálódó centrummal pedig két tanyakörzetet akart szervezni. Az elsőnek 3175 kat. holdon 812 lakosa, a másodiknak 3673 kat. holdon 795 lakosa volt. A részletes tervezet tehát nem kívánta Szentetornya felosztását a szomszéd települések között, hanem a megerősített anyaközséghez tanyakörzeteket próbált csatolni.

44 A körzetközpontok kijelölése átgondolatlannak tűnik. (A Vaskapukörnyék elnevezésű körzet Nagyszénáshoz került volna közel. Ezzel a Pusztaszentetornyán már rendelkezésre álló épület használatával felhagytak volna.) Az 1927. évi körrendeletben foglalt elképzelések megvalósítását szolgáló 1935-ös felmérés és annak 1937-ben, koncepciózus tanulmányokkal kísért közzététele bizonyos mértékig egységes mederbe terelte a sokszor egymástól független és szakmailag ellenőrizetlen elképzeléseket, másfelől megakadályozta a merev ragaszkodást a rossznak bizonyult, megszokott keretekhez. Csatlakozott kihatásaiban a 103 531/1936. BM. sz. rendelet is az 1927-ben elindult kormánytörekvésekhez. Ez a rendelet kimondta az anyaközséggel össze nem függő enklávék, különálló határrészek viszonyainak rendezését, s értelemszerűen érintette Kiscsákót. A megye alispánjának felhívására 1937 januárjában adta meg Orosháza főjegyzője az 1863-ban benépesült határrész adatait, hangsúlyozva ismét: A kiscsákói lakosok nagy részének Orosházán is van háza, gyerekeiket ott járatják iskolába, ott piacoznak, ott szülnek, esküsznek és halnak. A miniszteri rendelet szellemében az alispán két verziót látott követhetőnek Kiscsákó esetében: Ha önálló kisközséggé alakítják, Gáspártelekkel együtt, akkor Nagyszénáshoz csatlakozhatna; tekintve Nagyszénás anyagi bajait, növelendő az ottani adóbevételt. Második helyen azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Orosháza védőszárnyai alatt maradjon az önálló kisközség.

45 A Kiscsákón közvetlenül érdekelt lakosok Csizmadia András országgyűlési képviselő vezetésével gyors ellenakcióba kezdtek. 1937 februárjában tiltakozó küldöttség kereste fel a belügyminisztert és a miniszterelnököt. Hivatkoztak arra is, mennyit áldozott már Orosháza Kiscsákó ellátására, a fő érvük azonban a legerősebb volt: Kiscsákón évi 11 669 pengő földadót vetnek ki. Ebből 7869 pengőt fizetnek a parasztbirtokosok (1879 kat. hold után) és 3805 pengőt a nagybirtok (1024 kat. hold után). 145 A tanyai közigazgatás rendezése i. m. 98. és IV. B. térképmell. BML Orosháza város polgm. ir. 10 566/1947. alapszámhoz csatolt korábbi iratok.