Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA
1934-ben a két megye az „ősi határok védelme" jegyében egyetértéssel levette a napirendről az ügyet. A Békés vármegyei „tanyabizottság" 1928. április 25-i ülése a minket közelebbről érintő ügyekben is véleményt formált: Bár többen is Szentetornya falu Orosházához csatolását és Pusztaszentetornya ismételt önállósítását javasolták, győzött az alispáni álláspont, amely szerint feltétlenül orvoslást kíván a szentetornyai állapot, de egyelőre függőben kell tartani. Nagyszénás-Új puszta Kiscsákóhoz csatolását elvetették, egy nagyszénási elöljárói kirendeltség szervezését viszont helyeselték. A kiváló államigazgatási szakember, a tanyavilág felemeléséért sokat küzdő Benisch Artúr 1929-ben megjelent dolgozatában keserűen, de valósághűen állapította meg: Az önkormányzatoktól gyökeres intézkedés az 1927. évi körrendelet nyomán nem várható, a nagy határú városok ragaszkodnak területükhöz, s fenn akarják tartani a tanyavilág atomizáltságát. Kardoskút környékét említette negatív példaként, s Kondorost emelte ki megoldási modellként. „Az önállósulás a fejlődés fő motorja" — írta, a tanyai lakosság érdekeit az önálló községgé alakulás szolgálja legjobban. A tanyaközpont, a kirendeltség nem ad lehetőséget az önkormányzati megoldásra. Benisch kifejtette: 3-5 kilométeres körzetű tanyacsoportokkal számolva (a lakottságtól függően) a tanyavilágban országosan 155 nagyközség és 118 kisközség alakulhatna meg, ha a partikuláris érdekeket sikerül lefegyverezni. 24 Benisch Artúrnak alapjában véve igazat kell adnunk. Sajnos, az 1929-ben kirobbant gazdasági válság, a reformokra hajló Bethlen-kormány bukása miatt a tanyakérdés ismét visszaszorult az államigazgatási, s mindinkább a település-földrajzi, majd a társadalomismereti kutatások szférájába. Gesztelyi Nagy László, Kaán Károly, Benisch Artúr mellé felzárkózott a tanyai közigazgatás újabb jeles kutatója, az 1929-től fontos munkákat publikáló Kiss István, a Magyary Zoltán vezette közigazgatási reformkutatások egyik résztvevője. A csongrádi származású Kiss István 1932-ben jelentette meg „A magyar tanyai közigazgatás. A tanya-politika vázlata" című monográfiáját Magyary Zoltán előszavával. A sokoldalú munka mind a jogforrások, mind pedig a mindennapi élet oldaláról kitűnő szintézist nyújt, újszerűen világítja meg a történeti előzményeket és gazdag, friss statisztikai anyagot, témabibliográfiát közöl. A munka kézikönyv lett, méltán sorakozott Kaán Károly alapvető kötetei (A magyar Alföld. Gazdaságpolitikai tanulmány. 1927., Az Alföld problémája. 1929.) mellé. Annak ellenére, hogy a gazdasági válság időszaka megakadályozta, hogy a kormányzati szemhatárba került tanyakérdésben érdemleges haladás történjék, a szakmai és szemléleti előkészítés megkezdődött, s 1935-től kezdve folytatódhatott, mint látni fogjuk. A gazdasági válság során életbe léptetett kényszertakarékoskodások a Földművelésügyi Minisztérium által létrehozott Hódmezővásárhelyi Tanyai Kirendeltség megszüntetését is magukkal hozták. Az 5430/1928. M. E. sz. kormányrendelettel 1928 végén felállított, Csanád és Csongrád megyék, továbbá Szeged és Vásárhely területére illetékes szakszerv egyfelől a tanyai gazdálkodást, másrészt a tanyai igazgatást segíBENISCH ARTÚR: A tanyaközségek kérdése. — Magyar Szemle 1929. (VI. köt. 136-144.)
