Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

I. AZ ALFÖLD TÖRTÉNETE ÉS IGAZGATÁSA

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A TANYAKÉRDÉS KORMÁNYZATI ÜGYKÉNT TÖRTÉNT KEZELÉSÉIG Közel tíz éve megjelent dolgozatunkban

3 1914-ig jutottunk el a tanyai (külterületi) igazgatás históriájának bemutatásában. Láttuk, hogy a viszonylag fejlettebb tanyai közigazgatást, az Orosházához gravitáló pusztai területek megtartása érdekében is, Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város valósította meg: 1892-től Pusztaközponton és Vásárhelykutason közigazgatási kirendeltséget működtetett. Orosháza az enkláve-elhelyezkedésű Kiscsákón 1902-től szervezte meg a vásárhelyi mintájú jegyzői kirendeltséget. Mindkét település felhasználta igazgatási tevékenysége segítésére a század végére már kiépült tanyai iskolák tanítóit is. Az 1904 óta egyesült két Szenté tornyán a község életképtelen igazgatása, az uradalmi és a paraszti érdekek ütközése volt a jellemző, amely újra és újra fölvetette Szentetornya feloszlatásának a gondolatát. Azt is jeleztük, hogy a kormánynak nem állt szándékában a tanyakérdéssel érdemben foglalkozni, annak ellenére, hogy nagy tekintélyű agrárpolitikusok, agrárközgazdászok sorra kifejtették: Az Alföld viszonyait reformok sorával, állami támogatással mielőbb javítani kell, s ebbe a területre „kitelepített" helyhatósági igazgatás éppúgy beletartozik, mint tanyai központok, idővel azokból új községek alakítása (Czettler Jenő, Cserháti Sándor, Katona Béla és mások). A gondolatok Békés megye akkori vezetőit sem érintették meg. Az Alföld felemelésének ügye foglalkoztatta őket, de a tanyakérdés nem, annak legfeljebb a közlekedési vetülete. A tanyák körüli közegészségügyi anomáliákat, a sürgős orvosi (szülésznői) beavatkozást kívánó és a beteg elszállítását megakadályozó viszonyokat konkrét ügyek sora idézte gyakran a közigazgatás vezetői elé. Segíteni aligha tudtak. Miután a különböző tisztviselőknek, elöljáróknak általában volt földbirtokuk is, amelyen igényesebb tanya állt, egyfajta tanyabarát ismeretük nyilvánvaló. A tanyavilág bajai iránti érzéketlenségük mögött végső fokon a parasztság lenézése, az elkülönülés fenntartása, a konzervatív beállítottság húzódott meg. Mindez, személyenkénti változatokkal, Orosházára is érvényes. Az első világháború kirobbanása a tanyavilág viszonyainak javítására vonatkozó javaslatokat elsodorta, de nem véglegesen. A háború előtti és a kezdete körüli hónapokból Orosházáról maradt meg három ügy iratanyaga, amelyek a településhez közeli (vagy azzal összenőtt) lakott részek előrelépését szolgálták. 1914 májusában „tanyai levélgyűjtő és kézbesítő állomást" szervezett a nagyváradi postaigazgatóság Bónum és a Tehénlegelő területére, Tóth András szatócs kezelésében. A postahivatalba s az onnan történő szállítást az orosházi elöljáróság vállalta.

4 A gyopárhalmiak orvosi rendelőt kértek. Beadványukra a képviselő-testület kimondta: A sürgős eseteket a gyopárhalmi tanítónál jelentsék, az telefonon szól a községházára, a községi orvost a helység fogata viszi ki. A vagyontalanok mindezért nem fizetnek, mások esetenként két koronát 3 SZABÓ FERENC: A külterületi közigazgatás kiépítése Orosházán az első világháborúig. — Az orosházi tanyavilág... i. m. 67-92. Csatlakozik hozzá korábbi dolgozatunk: SZABÓ FERENC: A Puszta és a közigazgatás. — NAGY GYULA: Parasztélet... 49-70. 4 Békés Megyei Levéltár (BML) Orosháza község ir. 3623/1914.