Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

neti kutatásokban fontos viszonyítási pont lett Szentesen. Egyebek között a tudományosság követelményeinek elismertetésében is. A Szentes utcanevei c. munka módszerében és szerkezetében példamutató: a nagyon alapos és okszerű levéltári feltárásból elindulva a városra vonatkozó ismeretek szinte egészére kiterjedt, egyfajta szentesi kislexikonná vált. A városi kiadványmunka legutóbbi terméke egy kiemelkedő értékű néprajzi válogatás, Papp Imre (1900-1973) szentesi kisparaszt, országszerte ismert önkéntes néprajzi gyűjtő „A parasztember élete Szentes tanyavilágában" című könyve, amelyet Juhász Antal, a kiváló szegedi néprajzkutató szerkesztett és látott el tanulmány igényű előszóval (Szentes, 1982). Az 51 néprajzi munkát, közel 2700 gépelt oldalon hátrahagyó Papp Imre java írásaiból kiválasztott, jellemző szemelvények alapvető értékű leírásokat adnak. A Petrák-krónika szándéka, felemelő mezővárosi öntudata és népi műveltsége, humanizmusa „köszön vissza" mintegy százötven-kétszáz év után Papp Imre szépen, gondosan, ízesen folyó mondataiból! A „szentesiség" tartalma, szemlélete e kötet nélkül igazában meg sem érthető. A teljesebb összkép feltétlenül megkívánja, hogy néhány eddig nem említett, de a várostörténet ismeretéhez elengedhetetlen kötetről is szóljunk, amelyek 1970-től fogva a legutóbbi évekig jelentek meg. Borbás Lajos: Közkatonák (Bp. 1972.) című könyve a szentesi és csongrádi kubikosélet és munkásmozgalom történetét tárgyalja tanulmányszerű visszaemlékezés formájában. A város múltjának megismerését több vonatkozásban elősegíti Harsányi László: A szentesi izraelita hitközség története (Bp. 1970.) című, széles forrásanyagra és Gönczi Ede 1926-ban írt kéziratára épített könyve. A szentesi zsidóknak az 1770-es években történt első megtelepedésétől a felszabadulás utáni esztendőig tárgyalja — sok fontos köztörténeti vonatkozással — a gyülekezet múltját. Hasonló alaposságú feldolgozás Békés megye városaira nézve is szükséges lenne. Az intézményre vonatkozó adatai, különösen pedig a közölt kisebb szentesi tárgyú tanulmányok révén igen hasznosak a Horváth Mihály Gimnázium ritkán megjelenő évkönyvei. Utoljára az 1970-1975 közötti összevont kötet (Krónika címen) jutott el hozzánk. Szentes több mint félévszázada nevezetes kórháza két igen értékes történeti anyagot nyújtó kiadványt jelentetett meg: 1972-ben Tóth Csaba szerkesztésében és fő szerzőségével adták ki a Bugyi István Kossuth-díjas sebészfőorvos 75. születésnapjára összeállított emlékkönyvet. A kiváló sebész és intézményszervező négy évtizedet dolgozott a város kórházában. A kötet nagyszerű statisztikákat ad negyven esztendőről, s közli a kórház sebészeti osztályán ez alatt készült publikációk bibliográfiáját is. 1981ben Bugyi professzor szerkesztésében jelent meg a „Centenárium. A Szentesi Kórház 100 éves jubileumi emlékkönyve", amelyben Barta László a századfordulóig, Zsoldos Ferenc pedig általában tekintette át a kórház történetét, s rövid történeti összegzést csináltak az egyes orvosi szakágak, osztályok is. (Az intézményt dicséri, hogy 19311981 között 623 tudományos publikációt jelentettek meg benne a dolgozó orvosok.) Végezetül néhány szót a közeljövő terveiről is: A hatvan íves kötetre tervezett szentesi történeti monográfia munkálatai — a városból a fővárosba elszármazott jeles néprajzkutató Filep Antal és a szegedi egyetem történész professzora, Gyimesi Sándor