Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

persit-házzal együtt, a korszerű feltételeket is megteremtette a múzeumtól elvárt munkához. A városkutatásban fontos szerepet tölt be a Csongrád Megyei Levéltár makói részlege, amely a régi városi levéltár gazdag irattömegén kívül a város vonzáskörzetét jelentő korábbi makói járás történeti forrásanyagát is helyben kutathatóvá teszi. A levéltár elhelyezése is jó. Az ugyancsak új épületben található Városi Könyvtár anyaga és mozgékonysága a makói kutatások és a népszerűsítő munka megbecsült bázisát teremtette meg. A három közgyűjtemény együttes és megközelítően azonos színvonalú munkája révén a városkutatás a kisebb megyeszékhelyekét megközelítő intézményi adottságokkal rendelkezik a hagyma városában. Ennek fontos összetevője, hogy az intézményi szakmai gárda, bár nem mondható nagy létszámúnak, de szelleme, beállítottsága kutatásra orientált, kutatástámogató, érzi a „genius loci" erejét. Az utóbbi két évtized makói könyvtermése, kiadványai a városismeret új szakaszának kifejezői, de szerves összefüggést mutatnak a felszabadulás előtti törekvésekkel is. A kiadványlehetőségek „több csatornáját" alakították ki. A legegyszerűbb stenciles sokszorosítástól a xeroxon át a szegedi nyomdáig a technikai lehetőségeket is sokoldalúan veszik igénybe, okosan gazdálkodva az anyagiakkal, amelyet túlnyomórészt a városi tanács biztosít. A kiadásszervezési munkákból állandóan részt vállal a városi tanács művelődési osztálya. Várkonyi János osztályvezetőnek éppúgy szívügye a makói kiadványok sora, mint Forgó István tanácselnöknek. A hatvanas évek kutatási és publikációs lendületének első terméke a stenciles sokszorosítású A Makói Múzeumi Baráti Kör Értesítője, évi négy (esetenként összevont) számban, Tóth Ferenc szerkesztésében. A sorozat 1965-1972 között jelent meg. Rövidebb tanulmányokat, beszámolókat-bibliográfiákat, megemlékezéseket, kiállításmegnyitókat adott közre. A tematikus számok közül érdemes megjegyezni a 75 éves Kelemen Ferencet (Kunágota szülöttét) köszöntő 1965. évi 2. számot, a város idegenforgalmi kérdéseinek szentelt számot, az 1967. évi József Attila Irodalmi Hetek anyagát közlő összeállítást, továbbá az Erdei Ferenc életútjának megismeréséhez fontos anyagokat közlő három számot: egy ezek közül Kispista Istvánnak a rádióban elhangzott Erdei-riportjait, egy Erdei Sándor összeállította Erdei Ferenc-életrajzot, egy pedig a város nagy fia temetésén elhangzott búcsúbeszédeket tartalmazza. Az Értesítő legtöbbször szereplő szerzője Tóth Ferenc volt, mellette Búzás László, Kelemen Ferenc, Nagy Sándor. Szalma István voltak a legszorgalmasabb munkatársak. Fontos írás az 1966. évi 1-4. számban Eperjessy Kálmán cikke a Csanádvármegyei Könyvtárról. Az 1967. évi 2-4. számban Kelemen Ferenc „Gyula eleste és Makó" címen az 1566. évi gyulai várostrom táji kihatását mutatja be. (Az Értesítő megszűnését a makói kiadványélet többszálúvá alakulása hozta magával, bár hasonló jellegű fórum ma is hasznos lenne, mert pótolná a helyi napisajtó hiányát.) 1969. a makói kiadványok két legfontosabb ma is élő sorozatának induló esztendeje. Ez évben sikerült feltámasztania Tóth Ferencnek A Makói Múzeum Füzetei sorozatát, Péter László tizenhét évvel korábbi kezdeményezését. A Makói Múzeum Füzetei között megtalálható néhány a Móra Ferenc Múzeum évkönyveiben publikált dolgozatokból is (mintegy különnyomatként, így olcsón biztosítva a makói közönség részére a Szegeden megjelent makói tanulmányok hozzáférhetőségét), nagy részük azonban első megjelenésű munka. A sorozat 1982 végéig 27 füzetet (vékonyabb kötetet) ért