Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

kált két tanulmánya: A francia emberföldrajz keletkezése és a történeti tudományok és Gazdaság- és településtörténet a francia földrajzban. Rámutatva a francia emberföldrajz művelőinek közvetlen történész indíttatására, kiemelte a gall humángeográfia szoros szellemtudományi kontaktusait. Felhívta a figyelmet arra, hogy a regionális monográfiák keretében a franciák történész módszerekkel, és a történészek helyett, végeznek gazdaság- és településtörténeti kutatásokat; a materiális valósághoz nem tartozó, de fontos politikai, kulturális, jogi stb. jelenségeket viszont figyelmen kívül hagyják. A második tanulmány konklúziója az, hogy a francia regionális monográfiák kétféle iskolázottságából sokat lehet meríteni, de mi magyarok „tartsuk meg a történelmet továbbra is történelemnek, a földrajzot földrajznak." A két tanulmányon kívül 1935ben és 1936-ban egy-egy Mendöl-recenzió is megjelent a Századokban, utána már nem szerepelt a folyóiratban. A harmincas években kibontakozó és maradandó alkotásokat hozó településtörténeti iskola, az ún. népiségtörténeti kutatások és Mendöl élő és folyamatos kapcsolata — a tudományok között feszülő szakadék miatt minden bizonnyal nem állandósult, pontosabban szólva egy jelentős vállalkozásra szorítkozott. Ez a jelentős mű a hazai gazdaságtörténetírás megújításában vezető szerepet játszó Domanovszky Sándor szerkesztésében a harmincas évek végétől 1942-ig öt vaskos kötetben kiad ott Magyar Művelődéstörténet. A nagy összefoglalás a magyar historikusok korszerű módszerekkel dolgozó fiatal nemzedékének időtálló teljesítménye, annak ellenére, hogy a legkülönbözőbb irányzatok és iskolák követői szerepelnek benne. (Abban egységes, hogy a konzervatív vagy a fasisztoid beállítottságú szerzőket mellőzte.) A Magyar Művelődéstörténet interdiszciplináris szándékainak egyik bizonyítéka, hogy Mendöl három kötet alapvető fejezeteinek szerzője lett. (I. köt. Bp. é. n. 191-212. A megtelepedés formái; IV. köt. Bp. é. n. 167-189. Az új települési rend; V. köt. Bp. é. n. 99-128. A mai kultúrtáj.) Az I. kötetben a honfoglalás és a kora Árpád-kor rajzát nyújtja településtörténeti szemszögből, a tájföldrajzi és a régészeti, köztörténeti eredmények szintéziseként. A IV. kötetben a XVIII. század településfejlődésének rendkívül lényeglátó, a szép és szemléletes tudományos stílus minden erényét felvonultató ábrázolását kapjuk Mendöl tollából. A „regeneráló", „kiegyenlítő" korszakként jellemzett évszázadban a török hódoltság alól felszabadult országrészek újranépesülésének folyamatát és hatását tartotta a legfontosabbnak. A XIX. századot bemutató V. kötetben a kultúrtájjá formálás menetéről, a városi fejlődés eredményeiről és regionális különbségeiről, a Dunántúl és az Alföld között régóta fennálló „kultúrlejtő" csökkenésének a termelésből és a közlekedésfejlesztésből fakadó okairól publikált egy remek tudományos esszének tartott tanulmányt. (Ha történészként választanom kellene Mendöl általam ismert munkái között, a rendkívül színes és lendületes megformálás, méginkább az ötletekben és szempontokban különösen gazdag szintetizálás okán ezt a két írását — Az új települési rend-et, és A mai kultúrtáj-at — emelném ki legelőször.) A Magyar Művelődéstörténet három kötetében megjelent tanulmányai (továbbá Fekete Nagy Antalnak és Eperjessy Kálmánnak ugyanott publikált településtörténeti áttekintései) alapján Mendöl egy előadásban is összefoglalta a legfontosabbakat. Ez „Falu és város a magyar tájban" címmel a magyar romanisztika és az irodalomtörténet kiváló tudósa, Eckhardt Sándor szerkesztette „Úr és paraszt a magyar élet egységé-