Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

IV. TÖRTÉNETÍRÁS A DÉL-ALFÖLDÖN

fotós neve olvasható. Karácsonyi, műve I. és II. kötetének végén, csak részben közli a közreműködő illusztrátorok és fényképészek neveit. Néhány tollrajzot — a megjelent képeket szignálva — Uferbach Jenő gyulai festő és rajztanár, pár arcképet Pollák Zsigmond is készített a monográfia számára. Hosszas utánjárást kívánt a történeti képanyag beszerzése. A kitűnően válogatott anyag lelőhelyeit pontosan feltünteti a szerző. Akadt olyan történeti illusztráció, amit nem sikerült előkeríteni. Az egykori szarvasi vár hiteles képét éveken át kutatta eredménytelenül Karácsonyi, mert „valódi, a földrajzi és történelmi adatokkal egyező" ábrázolást kívánt. Különösen értékesek a monográfiához mellékelt térképek. A szükséges klisék készítésében a Divald-cégen kívül több, akkor közismert budapesti üzem volt részes. (Posner Károly Lajos és fia, Buschmann F., Franklin Társulat, Ullmann József.) Jónéhány kisebb klisét kölcsönkértek Márki Arad megyei monográfiájából. A külön beragasztott térképeket, város- és községképeket készen, kinyomtatva szállították ezek a cégek a megyének. A szövegívek nyomdai kivitelezésére 1895 nyarán „árlejtést" (versenytárgyalást) hirdetett a megye. Az volt a szándék, hogy a monográfiával nyomdaipara színvonalát is reprezentálnia kell a megyének. Csak a megyében élő nyomdászok nyújthattak be árajánlatot. A feltételeket Karácsonyi, Oláh György és Dobay János dolgozta ki, s a nyilvános közzétételen kívül a gyomai Kner Izidornak, az orosházi Veres Lajosnak, Pless Nándornak és a csabai Szihelszky Józsefnek küldte meg a megye. Ok rendelkeztek ilyen méretű munkára alkalmas tipográfiával. A felhívásra két ajánlat futott be: Dobay fiáé 2598 forinttal és Veres Lajosé 2216 forinttal. A törvényes előírások alapján Veresnek kellett volna megkapnia a munkát, a megye mégis Dobayt részesítette előnyben, korszerűbben felszerelt nyomdájára és a monográfia-ügy körül tíz esztendőn át szerzett erkölcsi érdemeire tekintettel. Veres József — Veres Lajos testvére — a döntést megfellebbezte; érvei, amelyeket a belügyminiszterhez felterjesztett beadványban felvonultatott, teljesen meggyőzőek, egyet kivéve: Dobay nyomdája szebben, igényesebben dolgozott Veres egyébként tisztességesen ellátott, ekkora kiadványokra is képes műhelyénél. A Dobayval megkötött szerződésben mindössze 600 példányban rendelte meg a megye a monográfia kinyomatását, ívenként 27 forintért, cérnafűzéssel, színes kartonborítóban (azaz kötés nélkül). Karácsonyi kétszeri korrigálásra volt jogosítva, de ezt 48 órán belül kellett elvégeznie. Több (ma is meglevő) szedésmintából választott a monográfia-bizottság. Dobay vállalta, hogy az I. kötetet 1896. március 15-re, a másodikat június 15-re, a harmadikat szeptember 15-re megjelenteti. A határidőt nagyjából — átlagban egy-másfél hónapi késéssel — tartani is tudta. A monográfia tehát a kézirat leadásától számítva lényegében hat-nyolc hónapon belül hagyta el a nyomdát. Ez imponáló teljesítmény volt, tekintetbe véve a kéziszedés lassúbb voltát, a kötészeti munkák bonyolultságát, a sok beragasztott mellékletet. Az I. kötet 33, a II. kötet 22, a III. kötet 17 nyomdai ívet foglal magában. Dobay számlái szerint Karácsonyi mindhárom kötetben élt a javítás és betoldás utolsó lehetőségeivel, különösen az egyes helységek külön történetének tárgyalásánál. A Dobay-nyomdának kifizetett munkadíj (az általa rendelt klisékkel együtt), voltaképpen a monográfia teljes nyomdaköltsége 5524 forintot tett ki. Karácsonyi 1000 forintos tiszteletdíját és az egyéb kiadásokra további 1000 forintot joggal számítva, 7500 forintra tehetjük a három kötet összköltségét. Az összeget a megye a közművelődési alapból, a külön ún.