Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
egész láncolatáról kell beszélnünk. Németgyula szervezeti elkülönülését nem lehetett következetesen keresztülvinni, éppen a mintegy háromszor nagyobb lélekszámú Magyargyulával való szoros egymásrautaltság miatt. Ennek csak külső megnyilvánulása volt az, hogy mindössze egy árok választotta el a két teljesen összeépült várost. A megyei igazgatás és különösen a mindkét várost birtokló földesúr a közterhek (előfogat, közmunka stb,) megosztása során a gyakorlatban egy településként kezelte Magyar- és Németgyulát. Ezt a határhasználat elkülönített formájának fokozatos megszüntetése mutatja a legjobban. 1772-ben, az urbárium bevezetése során, a két várost már részben közös legelőre kényszerítették. 1818-ban az uradalmi majorság kialakítása kapcsán a közelebb fekvő, jobb minőségű földeket a magyargyulaiak kapták, a németek illetőségét három óra járásra eső, gyenge földű pusztán adta ki az uradalom. Ez állandó feszültséget keltett a két város között, s ugyanakkor az anyagi érdekeltség erejével is tudatosította a nemzetiségi hovatartozást a kisebbségi németek körében éppúgy, mint a magyarok vagy a románok között. 65 Az úrbéri terhek miatt a két város nemegyszer kényszerült mégis közös fellépésre a földesúri családdal szemben. 66 A Harruckern-család gazdasági politikája nyilatkozott meg abban is, hogy a vásártartási jogot (1723-tól) és a piactartási jogot (1793-tól) csak Magyargyulának szerezte meg. 67 Ez megfelelt ugyan a szükségleteknek, de Németgyulát nemcsak jelentős jövedelemtől fosztotta meg, hanem a városi minőség egyik lényeges kellékétől is. Közismert, hogy abban az időben a vásártartási joggal emelkedhetett egy község mezővárosi jogállásra. A Harruckern- ill. később a Wenckheim-család kegyúri támogatásának elmaradása miatt a németgyulaiak a katolikus egyházban sem tudták elérni a kívánt önállóságot. A magyarokkal való kezdeti ellentétek láttán 1730-ban állandó német káplánt kaptak, de mindvégig a magyargyulai plébániához tartoztak, amelyet a két város közösen tartott fenn. 68 A XVIII. század közepén kápolnát, 1863-ban pedig templomot építettek Németgyulán, de önálló plébániát nem kaptak. 69 A kápolnában 1799-től minden nap németül misézett a pap. 70 A magyargyulai plébániatemplom közös használatú volt s a magyar mise után tartották a német misét. Emiatt esetenként súrlódások támadtak. 71 Jellemző a németek különállásának népszokássá vált tudatos ápolására az az 1860-ban feljegyzett szokás, hogy a német lakodalmas menetek a fúvószenekarral együtt megálltak a két várost elválasztó ároknál és ott várták meg, amíg a fiatal pár a legszűkebb hozzátartozókkal a plébániatemplomból visszaérkezett. Amikor a menyasszony ismét németgyulai földre lépett, nagy örömzajt, lármát csaptak. 72 Hozzá kell tennünk, hogy az árok mindössze 200 méterre volt a magyargyulai templomhoz. 65 BML Németgyula város iratai 384/1797, 1121/1840. Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1954/1836. 66 BML Németgyula város iratai 236/1793. 67 KARÁCSONYI J. 1896. II. 156. 68 PETIK A. 1784. 21., STEIB J. 1924. 5., SCHERER F. 1938. I. 281, 352. BML Németgyula város, iratai 235/1793. 69 SCHERER F. 1938.1. 420. 70 STEIB J. 1924. 6. 71 SCHERER F. 1938.1. 455. 72 SCHERER F. 1938.1. 355.
