Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

valós községalapításnak részese ne lett volna, legalább földtulajdonosként és medgyesi adófizetőként. Jónéhányan sem akkor, sem azután nem laktak tartósan a községben. Az 1896. évi kataszteri térkép külterületi birtokosai közül nem olvasható az emléktáblán az alábbiak neve: Aradszky Andrásné, Baidor Pál, Bakos Mihály, Belicza György és Ádám, Botyánszky György, Csepcsányi Viktor, Csicser János, Dobrovszky János, Drenyovszki János, Durseht Mátyás, Fazekas Mihály, Gábor János, Gubis Pál, Holecz János, Katona József, Kiss István, Korén Pál (csabai ev. lelkész), Kovács György, Krnács Mátyás, Mészáros János (313 kat. holdja volt), Nóvák András, Ozgyin Pál, Pócsik Mihály, Puchán Pál, Schener János, Szudár Pál, Szűcs András, Tafler Bernát (orosházi gabonakereskedő és cirokseprű-gyáros), Telbisz János (1037 kat. holddal), Újhelyi Lipót (962 kat. holddal), Viczián Márton, Vincze Antal, Vörös József. Mint közületek, földtulajdonosként a községalapítók közé tartoznak: a helyi és a békéscsabai evangélikus egyházközségek, a római katolikus egyházközség, az államkincstár és az arad-csanádi vasúttársaság. Ez összesen 33 természetes és öt jogi személy. Nagyon időigényes munkával, az egyházi és az állami anyakönyvek adatainak egyenkénti vizsgálatával lehetne hozzávetőlegesen kideríteni, kik lehettek azok a már 1887 illetve 1895 előtt is Medgyesegyháza területén lakott cselédek, napszámosok, kertészek, továbbá a kialakuló központban élt kereskedők, iparosok, vasutasok, akik nem új honfoglalóként lehettek a községalapítás részesei. Ide számítandók azok is, akik 1889 után költöztek be, de a határban földet a kataszteri helyszínelés idejéig nem szereztek. A kataszteri térképen 1896-ban 225 beltelket rajzoltak ki egyértelműen, további 6-10 feltüntetése nem egyértelmű. Ezek tulajdonosainak nevét — összefüggésben a tíz kat. holdankénti beltelekvásárlási kötelezettséggel, de azon kívül is — ma még nem tudjuk felsorakoztatni, mint ahogy a majorokban lakókét sem. A község 1895-1898 közötti állami anyakönyveiben található, összesen 223 haláleseti bejegyzésnek a születési helyet feltüntető adatait „visszavetítve", a tízévesnél idősebb (tehát a parcellázás előtt megszületett) elhaltak kis híján hatvan százaléka Békéscsabán látta meg a napvilágot. A valamivel több mint negyven százalékhoz tartozók születéshelyét tekintve túlnyomórészt a környék községei szerepelnek, Újkígyós és Gyulavári vonalától Tótkomlósig, Békéssámsonig, Földeákig. Nagyobb aránnyal szereplő, jellegadónak mondható települést nem találtunk. Ellentmondásosak a különböző forrásokban szerepeltetett lélekszámadatok is az 1900. évi népszámlálás előtt, mint ahogy többféle dátumot jelölnek meg a korabeli kiadványok á községgé szervezés időpontjára nézve is. Az 1900. évi népszámlálás 6272 kat. holdon 2917 lakost tüntet föl Medgyesegyházán. Egy 1896. évi hivatalos kiadvány

32 2391 lakosról tesz említést, ami valósnak tűnik, bár gyanús, hogy csak 230 családról beszél. (A további népszámlálások eredményei: 1910-ben 3628 fő; 1920-ban 4156 fő az eredeti területen, 5504 fő az idecsatolt pusztaottlakai népességgel; 1930ban 4908 fő a községalakuláskor volt területen.) A legtöbb zavar illetve ellentmondásos adat a községgé alakulás dámmá körül van forgalomban, 1881-1883-tól kezdve 1887-1889-1890, 1891, 1892, 1893, 1894, DOBOKAY LAJOS: Telepítés. = Magyarország földmívelése 1896. FM kiadvány. Bp., 1896. 863.