Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
Az 1830-as évek vége táján készült Fényes Elek, nagy statisztikusunk jeles országleíró munkája, amelynek 1851-ben kiadott szótár rendszerű változatából érdemes kivonatosan idéznünk a minket közelebbről érdeklő adatokat: 9 „Megyés...róna határa igen jó gabonát termő, s fekete homokkal vegyes földe van. Kiterjed 10.295 holdra, melyek haszonbérbe adatnak, de dohánykertészek is vannak rátelepítve, összesen 82, lélekszám szerint 345-en, r. kath. magyarok. Bírja a királyi kincstár. Bánkuta... Az egész 9586 holdra terjed. Ebből Bánkuta dohány-kertész község bír 5065 holdat, melyből 1218 hold legelő. A község népessége 1380 r. kath. magyarokból áll. A föld egészen róna, fekete, homokkal vegyes, mindenféle gabonát gazdagon termő. Bírja István főherczeg volt nádor, s a kisjenői uradalomhoz tartozik, 4 szép birkaistállóval s 1 uradalmi tisztilakkal. Bodzás... puszta is, mint Medgyes, haszonbérbe vagyon kiadva, s itten is dohánytermesztők vannak összesen 102-en, lélekszámra 727-en, kath. magyarok. Határa gazdag termékenységű, fekete homokos földdel. Egy harmada gyepföld. Kiterjed 6560 holdra. Bírja a királyi kincstár." Fényes Elek közvetlenül beszerzett adatai az 1848 körüli kifejlett állapotot tükrözik, amely még nem mutatta a már készülő súlyos hanyatlást. Az 1840-es évek előrelépése három tényezőben tűnik föl: a jelentős lakosságszámban, a dohánytermesztés komoly méreteiben, s legfőképpen a gabonatermesztés előtérbe kerülésében. Kiderül amellett a legeltetésre (de minden bizonnyal búzavetésre is jórészben használt) fordított területek hozzávetőleges aránya, amely Megyésen és Bodzáson elérte vagy közelítette a kétharmadot. A külterjes állattartás egyeduralma mindenesetre végképp megszűnt. Bánkút telepítvényes község lélekszáma, a községet területéhez számító fejlett főhercegi uradalommal a háttérben, alapja lehetett volna nemcsak a felzárkózásnak, hanem a Megyés körüli terület fellendülésének is. Bánkút sorsa azonban rossz irányba fordult: A kisjenői uradalom fejlesztése során évtizedeken át a háttérbe szorult, nem lett termelési alközpont. Baross László majd 1895-ben került Bánkútra s 1911-ben lett jószágfelügyelő. 1878-ig Bánkút pusztát bérbeadással hasznosította az uradalom. A Bánkútban 1848 táján megtestesült nagy lehetőséget az 1844-ben született község embertelen szétverése, megszüntetése tette semmivé. A dohánykertészek és Wodianer között 1843-ban kötött kontraktus 1846-ban lejárt. Wodianer ekkor 171 bánkúti családfőt „kimozdított lakásaikból", azaz elzavarta őket. A szerencsétlenek a királyhoz fellebbeztek. Hosszadalmas megyei vizsgálat indult. Wodianer is, a vármegye is jelentős összegeket követeltek a kertészektől, akik a megindított pört el is vesztették. Káposztái János bánkúti jegyző, aki derekasan küzdött a lakosok érdekeiért, az 1848-as forradalomig el tudta halasztatni a szétzavarást és az elárverezést. Deák Ferenc igazságügyminisztériuma 1848 augusztusában Wodianer oldalára állt, a község felszámo9 FÉNYES ELEK: Magyarország geographiai szótára I. Pest, 1851. 85-86, 144. III. Pest, 1851. 78. A szótár Arad megyei adatai a szerző Magyarországnak mostani állapotja c. műve IV. kötetében (Pest, 1839) is megtalálhatók.
