Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET
pásztorokat fogadtak, ideiglenes építményeket is emeltek, de a földet nem szántották, a legelőt nem törhették föl. A télen-nyáron a szabadban tartott marhaállományt az aradi-csanádi kincstári pusztákon egy-egy időpontban együttesen tíz- és harmincezer darab közöttire becsülhetjük a XVIII. század utolsó negyedében. Megyésről közelebbi adataink nincsenek. A külterjes marhatartás kényelmes, de a kincstárnak keveset jövedelmező hasznosítási forma volt. A Megyesi puszta helyzeti energiáját Lipszky János 1806-ban készült megyetérképéről „előlegezhetjük meg": A mappa világosan kirajzolja az Erdőhegy-Székudvar-Ottlaka-Elek-Kétegyháza-Medgyes-Bodzás-Apáca-Orosháza közötti ún. Szenes utat, a hegyvidék és a síkvidék közötti árucsere hagyományos útvonalát, másfelől az Aradról Dombegyházon-Kunágotán-Medgyesen át Kondoros-Szarvasra vezető utat, a Pécska-Battonya-Kunágota-Medgyes viszonylatot, amely Medgyesről Csabára s onnan Gyulára vagy Békésre vitt. Tényként fogadhatjuk el, hogy az utak találkozásánál már hosszabb ideje fennálló csárda várta a vendégeket és a lábon hajtott jószágot Medgyes pusztán a jelzett időpontban. Az 1809-ben 544 832 hold — 1100 négyszögöles hold — kiterjedésű, azaz kereken 370 ezer hektáros aradi-csanádi modenai uradalom körüli állóvizet az 1810-es évektől kibontakozó jobb hasznosítási törekvések kavarták föl illetve kezdték lecsapolni. E törekvések egyik irányát a pár évtized alatt országos hírnévre emelkedett kisjenői uradalom létrejötte, másik irányát a dohánytermesztés meghonosításával együttesen a kertész telepítvények alapítása mutatja. József nádor, aki alcsúti birtokán igen korszerűen gazdálkodott, 1817 és 1827 között 168 ezer holdat vásárolt a modenai uradalom területéből. Ezzel ő lett a birtokosa Kisjenő és Sikló mezővárosoknak, további kilenc falunak és két pusztának. Az összefüggő területbe tartozó Bánkút pusztát 1822-ben vette meg. A szarvasmarha-, sertés- és juhtenyésztésben kiemelkedő teljesítményeket felmutató, kitűnően szervezett kisjenői uradalomnak 1830-ban mintegy tizenhét százalékát művelték meg, főként takarmánytermesztést folytattak rajta. Bánkút pusztát 1843-ig legelőnek adták bérbe. 4 Az arad-modenai kincstári (kamarai) uradalom igen jelentős Arad megyei részeinek jelképes áron — összesen kétszázezer forintért — történt eladásával egy időben a dohánykertész telepítvények létrehozása is megkezdődött. A kamara már nyolcvanszáz esztendővel korábban megtehette volna, hogy a bánáti szervezett betelepítések mintájára az aradi-csanádi pusztákon is — igen jelentős állami kedvezményekkel — úrbéres jobbágyközségeket hoz létre. (A már említett „Harruckern-zóna" jogviszonyait és gazdasági lehetőségeit éppúgy biztosítva, mint pl. Battonya, Magyarpécska, Rácpécska jobbágyai esetében tette.) A kamara azonban meg akarta őrizni a kincstári puszták fölötti korlátlan és jogkövetkezmények nélküli rendelkezési lehetőségét. Ennek módját az időszakos bérbeadás gyakorlata nyújtotta. Az arad-modenai uradalom egyes pusztáit most már kevésbé az örmények, mint inkább az időközben beköltözött, gyakran hivatalviselő megyei nemesek vették néhány esztendőre árendába. A bérleteket 4 MÁRKI SÁNDOR i. m. 530-531., GAÁL JENŐ: Aradvármegye és Arad szabad királyi város közgazdasági, közigazgatási és közművelődési állapotának leírása. Arad, 1898. 114-115., KORIZMICS LÁSZLÓBENKŐ DÁNIEL-MORÓCZ ISTVÁN: Mezei gazdaság könyve I. Pest, 1855. 423-425.