Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

III. TELEPÜLÉSTÖRTÉNET

let-Csanád és a vele szomszédos Arad megyei területek — különösen az 1920 előtt Békés és Csanád megyék közé benyúló sáv, rajta Elek, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Almáskamarás és Nagykamarás — alapjában véve összefüggő zónát, gazdasági és társadalmi tekintetben túlnyomórészt azonos struktúrát képviseltek. A láthatatlan, de igen erős gazdasági és szociális választóvonal a sokkal kedvezőbb helyzetű volt jobbágytelepülések és a telepes községek — nagybérlők kezén lévő kincstári puszták — között húzódott. Kétegyháza, Elek, Gyula, Békéscsaba, Orosháza, Tótkomlós, Battonya parasztsága — az 1770-es évek első felében életbe léptetett úrbéri rendezéssel — jobbágyi jogállása és több rétegre szakadása ellenére stabil helyzetbe került. Az időszakos bérlet formájában hasznosított kincstári pusztákon faluszerű formában vagy majorokba szétszórtan, de a folytatásra, a folyamatosságra biztosítékot nem nyújtó páréves kontraktusokkal megülő népesség viszonyainak fő jellemzője az ideiglenesség volt. A helyváltoztatáshoz kényszerűen hozzászokott zsellérségnek számottevő vagyona nem volt, a kincstártól és a pusztabérlőtől való függése, kiszolgáltatottsága emiatt a legnyersebben érvényesülhetett. Medgyesegyháza történetének az a felemelő értéke, hogy több tényező szerencsés alakulása, majd egy más mentalitást hordozó, mezővárosi polgár szemléletű betelepülő népességrész tudatosságával és szívósságával megteremtett önállóság révén ki tudott kerülni a telepes községeket kegyetlenül visszahúzó, megterhelő rendszerből. Pontosabban szólva: A szervezett betelepülők tulajdonszerzésével Medgyes puszta és a kialakult község az állami értékesítés (a föld-megváltás) legrosszabb formájára már nem kényszerült. A legrosszabb forma a folytonos kamatokkal terhelt ötvenévi (vagy még hosszabb) részletfizetés volt. Az érdekeiket jól egyeztető és képviselő békéscsabai földvásárlók, zömmel tőkeerős vagy legalább hitelképes parasztgazdák és értelmiségiek, a vétel terheit rövid idő alatt kiegyenlítették, amiatt jövedelmüket hamar a gazdálkodáshoz szükséges befektetésekbe vihették. A parasztgazdaságok nem kerültek ellentétbe a kincstári föld megvásárlása útján a korábbi bérletet felváltó két helyi középbirtokkal: az 1895-ben 1037 kat. holdas Telbisz-uradalommal és Újhelyi Lipót 962 kat. holdas gazdaságával. A korábbi kincstári bérlők cselédjei, napszámosai a két nagyobb birtokon kívül a néhány 150-250 hold közötti gazdaságban és a csúcsidényben a módosabb parasztoknál találtak munkát. Mindenesetre: Medgyesegyháza agrárgazdasága — a telepítvényes községekkel szemben — nemcsak az uradalmi, hanem a paraszti termelésben is képes volt bérmunkát felhasználni. Ezzel enyhültek a szociális termesztés Magyarországon. Bp., 1964., OLTVAI FERENC: Mezőkovácsháza község települése és fejlődése 1814-1849. = Emlékkönyv Mezőkovácsháza alapításának 150. évfordulójára. Szerk. Dankó Imre. Mezőkovácsháza, 1964., GYIMESI SÁNDOR: A telepítvényes falvak „felszabadulása". = A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerk. Szabó István. Bp., 1965. I. 185-206., OLTVAI FERENC: Pitvaros telepítése és küzdelme az úrbéresítésért 1816-1849 = A Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve 1963-1964. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965., OLTVAI FERENC: A Csanád megyei telepes községek társadalma és igazgatása a XIX. század első felében. = Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XIX. század. Szerk. Farkas József. Szeged, 1978. 63-131., KÖRMENDI JÁNOS: Adatok a Csanád megyei dohánykertész községek történetéhez 1848-1849-ben. = Békési Élet, 1973. I. sz. 206-218., KÖRMENDI JÁNOS: Nagyér (Nagymajláth) története a telepítéstől az örökváltsági szerződés megkötéséig 1843-1878. A Makói Múzeum Füzetei, 62. Makó, 1988., BENCSIK JÁNOS: Kunágota kertésztelep paraszti társadalma 1844-1871. = A Békés megyei múzeumi kutatások eredményeiből. Tanulmányok és forrásközlemények. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 11. Szerk. Szabó Ferenc. Békéscsaba, 1988. 195-245.