Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
gatlanokat feltüntető nyilvántartások, s igen esetiek az ingóságok regisztrálásai. A leghomályosabbak, és mondhatni természetüknél fogva rejtettebbek az életvitelben, a gondolkodásban kifejeződő, hagyományos és újabb mozgatóerők, a szűkebb-tágabb közösségekben érvényesülő és változó „normatív elvárások". A kutatás számára ezek szinkronkövetése és elemzése a legnehezebb. Érdemes erről röviden külön is szólni. Hogy a türelmes és módszeres kutatás jobban bele tudjon látni az emberek fejébe, mint a hatalmi-politikai szervezetek, több akadályt le kell győzni. Az állampolgárok nagy többségének mentalitásához ugyanis tradicionálisan hozzátartozik a szerepjátszás, azaz önmaguk minél kisebb mértékű megmutatása, illetve előnyös színben való szerepeltetése. Ezek a beidegződött és a környezethez, a konkrét körülményekhez alakított torzítások célorientáltak: a mindenkor és minden rangú „hatalmon" kívül mindazoknak a félreinformálását szolgálják, akik az egyént a torzítások nélküli információk birtokában — akármilyen formában és mértékben — valóságosan vagy potenciálisan hátrányba hozhatják. Az említett „szerepjátszásnak" ezért igen erőteljes az önvédelmi s azzal együtt az egoizmussal keveredő individualista töltése. Ez a szerepjátszás bizonyos mértékig átalakulhatna a pozitív nyitottság és a megalapozottan példát nyújtó, tehát hiteles önmegmutatás irányába. Az átformálódás elindítása rendkívül szerteágazó feltételrendszert kíván, a teljes demokráciával első helyen, a szociális oldallal és a hosszú és eredményes társadalomneveléssel a második helyen. A szerepjátszás az európai történelem polgári szakasza óta követhető, nem csak magyar jelenség, a gyökerei nyilvánvalóan visszanyúlnak a társadalmak kezdetéhez. A ma élő generációkra kihatóan az első világháború idején nekilendült „fellazítási" folyamatokat tarthatjuk fontos szakasznak, a századfordulót jellemző értékrendet kifejező normák lehetetlenné (teljesíthetetlenné) válásával. Az 1914-től kiszélesedett változás-sorozat azóta a szociálisan nehéz időkben, továbbá a foglalkozási, lakóhelyi, életmódbeli „átrétegződések" felerősödése nyomán kapott lendületet — időbeli választóvonalakkal, természetesen (gazdasági válság, második világháború, a centralizált diktatúra kiépülése, a városokba település az iparosítás és az agrárszféra átalakítása miatt, stb.). Sajátos módon, de nem valóságalap nélkül: a társadalmi normák és értékek közelmúltbeli és mai jelenségeit a szerves fejlődést feltételezve a XX. század első felének nyugalmasabb szakaszaihoz mérjük, ha áttételesen is. Az 1950-es éveket csak torz viszonyítási pontnak tekinthetjük. Relatív, bár fő elemeiben jól megragadható összemérési időszak az 1970-es évtized és az 1980-as évek eleje — mint a második világháború és a diktatúra legkeményebb időszaka alatti folyamatokat korrigáló, a gazdasági reformra törekvő, tervgazdálkodás alapján folyó átalakítást összegző mintegy tizenöt esztendő — a hirdetett és a valóságos normáival, ellentmondásos értékrendjével. A vázlatosan megrajzolt tágabb keretbe illesztve szabad közreadnunk a címben jelzett dél-alföldi megfigyeléseket, főként azokat, amelyek általánosabb érvényűek. A teljesség igénye nélküli megállapítások történelmi vetületét, indoklását csak a legszükségesebb esetekben szerepeltetjük. Mondanivalónk az 1993. évi helyzetet állítja középpontba — a visszatekintések is ennek a szolgálatában fogalmazódtak meg. Legelső, mondhatni összefoglaló kérdésünk így szól: Van-e s ha van, milyen normákat és értékeket testesít meg tájunkon az eszményi ember, akiről beszélnek, s akihez (bár személytelenül létezhet) a lakosság hasonlítani szeretné magát?
