Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

Takarékpénztár Egyesület szerepét jelzi, hogy 1909-ben a megyebeli összes intézetek részvénytőkéjének közel a negyedét, a betétállománynak egyhetedét tartotta kézben. Az Orosházi Takarékpénztár amiatt érdemel figyelmet, hogy 1909-ben 14 milliós jelzálogkölcsönéből 6 és fél milliót Csanád, Arad és Csongrád megyékben élő adósokhoz kihelyezve tartott. (SZABÓ F. 1965. 442.) A betétek összegét tekintve Békés megye 1900-ban a 21. helyen, 1914-ben pedig a 10. helyen állt az akkori 63 megye és 25 törvényhatósági jogú város között. (M. Stat. Évk. 1900. 283; 1914. 221.) A hitelforgalom kapcsán kell szólnunk a nagy haszonnal dolgozó biztosító intézetekről, ill. biztosítási ágazatról. Ebben a bankok, takarékpénztárak is részt vettek megbízásos-jutalékos alapon. 1892-ben az Alföldnek ezen a részén 29 féle bel- és külföldi biztosító cég kereste a hasznot. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1892. 225.) Az urbanizáció megyebeli helyzete A tőkés fejlődés eredményeként területünk mezővárosai, községei is elindultak a korszerűbb, polgárosultabb körülmények megteremtése felé. A vasútvonalak kiépítése, a kézművesipar fellendülése, a kereskedelem megélénkülése — jórészt a gabonakonjunktúra és a paraszti árutermelés kibontakozása következményeként — módosította a megye főbb településeinek arculatát, jelentős részben a funkcióját is. A kiegyezést követő két évtizedben országosan is a mezőgazdasági centrumok erősebb fejlődése mutatkozott meg. (MAKKAI L. 1961. 81-82.; VÖRÖS K. 1966. 114-138.) A vidéki gyáripar fejlődésének megindulása után az agrárközpontok lemaradtak az iparilag erősödő városok mögött. A korábbi fejezetekben elmondottakon túl ezt mutatják a kommunális viszonyok, a város- és községrendezés, az épületállomány adatai is. A megyebeli főbb települések kisvárosias központjai úgyszólván parányi magot jelentettek a falusias házak tengerében. A lemaradás a századforduló után mutatkozott meg élesen, 1870-ben a Keleti Károly számításai szerinti urbanizáltsági sorrendben területünk nagyobb települései rossz helyet kaptak az országos listán: Szarvas a 65., Békés a 78., Békéscsaba a 79., Orosháza a 100., Gyula a 106., Mezőberény a 107. és Dévaványa a 126. volt. (KELETI K. 1873. 472., 482.) Az 1910. évi lakóház-statisztikai adatok a lassú és gyenge urbanizációt szemléletesen jellemzik. (27. táblázat.) A céltudatos településrendezés első megnyilvánulásai — az utcavonalak kijelölése, a tetőanyagok minőségének szabályozása stb. — még a kiegyezés előtt feltűntek. A dualizmus korában a mezővárosok és a nagyobb községek érdemleges utcaszabályozásokat végeztek, sok esetben kisajátítással. A település utcahálózatát is átformáló, átfogóbb intézkedésekre nem került sor. Kivételnek tekinthető a gyulai mai Béke sugárút kivágása a hetvenes években. Eredményesnek bizonyult a hatóságilag kezdeményezett liget-, ill. sétakert-létesítő kampány, szinte minden nagyobb településen. A fejlettebb helységek a hetvenes-nyolcvanas évektől fogva mérnököt alkalmaztak az építési és községfejlesztési kérdések megoldására.