Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

kodás eszközanyaga is. A kereskedelem előrelépett a szakosodás dolgában. Megyénkben kevés volt a nagykereskedők száma, az általános helyzet tükreként. 1870-ben 720, 1877-ben 598, 1887-ben 1219, 1893-ban 1641 önálló kereskedő volt Békés megyében. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1877, 1887, 1893.) 1900-ban 2846 kereső és 4666 eltartott, 1920-ban viszont 4779 kereső és 6831 eltartott élt a megye területén kereskedelmi és hitelszolgálati tevékenységből. (Az önállók száma nem ismert.) A megye mezővárosai voltak a kereskedelemmel foglalkozók tömörülési pontjai is. (26. táblázat) A kereskedelem megítélésében különösen fontos, hogy megyénk mai területének jelentős része Arad, Nagyvárad és Szeged kereskedelmi-forgalmi vonzáskörébe esett. 26. táblázat A kereskedők, ill. a kereskedelmi főfoglalkozásúak száma Békés megye főbb településein 1887-1920 között Önálló kereskedők A kereskedelemben és hitelszolHelység száma gálatban a keresők száma 1887 1893 1900 1910 1920 Békéscsaba 189 236 521 785 1100 Orosháza 175 322 470 783 1005 Gyula 112 102 296 460 490 Szarvas 122 236 331 398 488 Békés 106 104 161 229 283 Az öt település a megyei összeg százalékában 57 60 63 65 70 Százon felül volt a kereskedelmi és hitelforgalmi kereső foglalkozásúak száma 1910-ben még Mezőberényben (151), Battonyán (142), Gyomán (139), Tótkomlóson (130), Dévaványán (115) és Sarkadon (106). A kereskedők szakmák szerinti megoszlását csak 1894-ből és csak megyei összesítésben ismerjük. Békés megyében akkor 68 gabona- és terménykereskedőt, 88 nagyállat-kereskedőt, 33 fakereskedőt, 49 fűszerkereskedőt és 596 vegyeskereskedőt (szatócsot) tartottak nyilván. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1894.) Az agrártermékek kereskedelmében a mezővárosok piacai, vásárai jelentették a leggyakrabb alkalmakat. A gabonában Orosházát tartották a megye legnagyobb piacának. (GAÁL J. 1892.) A századfordulóig megőrizte országos jelentőségét ebben a tekintetben, utána valamit veszített belőle. Az 1890-es évek első felének átlagában Orosházáról 46 800 tonna búzát szállítottak el. Ennek fele a Monarchián kívüli országokba került. (EDVI ILLÉS L. 1897. 214.) Szarvasról 21 ezer, Mezőberényből 13 900 tonna volt az évi átlagos szállítás. (Mindhárom esetben a környező uradalmak által vasútra adott mennyiségre is gondolnunk kell.) Az orosházi búza jó hírét a Csongrád megyei nagybirtokok is kihasználták: gabonájukat Orosházán adták föl, s így magasabb árat kaptak érte. A gyulai állatvásárok a századforduló előtt sertésben és juhban, a századforduló után lóban is kiemelkedő, országosan számon tartott adásvételi alkalmak voltak, fő-