Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)

II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM

zadforduló után a békéscsabai István Malom lett a megye legnagyobb malomüzeme. 1908-ban 16 800 tonna búzát őrölt. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1908. 105.) A gabona igen jelentős részét az 1899-től kiépített kisvasút szállította ebbe a malomba. A világháborút megelőző években már működött területünk két cukorgyára: az 1889-ben alapított mezőhegyesi és az 1911-ben megindult sarkadi. Az első osztrák tőkével, a második a Hatvani, a Wenckheim, a Tisza és az Almássy családok tőkéjével alapított üzem. (SlPITZKY A. 1966. 17-18.; MÁRAI GY.-LEEL-ŐSSY K. 1965. 6-14.) 1911-1914 között évi átlagban a sarkadi gyár 1 millió 286 ezer mázsa répát dolgozott föl és közel 165 ezer mázsa nyerscukrot termelt, szezonban 400 férfit és 60 nőt foglalkoztatott. Mezőhegyesen 1 millió 905 ezer mázsa répa került földolgozásra, s 975 férfi és 295 női munkás 240 ezer mázsa nyerscukrot állított elő évi átlagban. A két gyár az akkori országterület répatermésének 8,5 %-át vette át a négy év átlagában és a nyerscukor közel nyolc százalékát termelte meg. (M. Stat. Évk. 1914. 130.) A kisvasút a két cukorgyár számára is nagy mennyiségű répát szállított. A világháború előtt indult el a gyulai húsipar számottevő fejlődése is, amely a két háború között teljesedett ki először. Az élelmiszeripari ágazathoz tartozó üzemek mellett a szakképzetlen munkaerőt kívánó, általában idénymunkát nyújtó építőanyagipar üzemei jöttek létre területünkön először. 1877-ben még csak három kisebb téglagyár volt a megyében (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1877. 168.), nem számítva a községek bevételeit emelő, saját kezelésben tartott téglaégetőket. A megye első nagyobb tégla- és cserépüzeme — a „Csabai Gőztéglagyár Társaság, Suk, Wagner és Társai" — 1891-ben kezdte működését, közel száz — jórészt Csehországból, Kiskundorozsmáról, Szentesről hozott — munkással. 1910-ben 180 főt foglalkoztatott. Jelentős üzem volt a gyulavári uradalmi téglagyár is. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1891-1893.) Helyi jelentőségű téglagyárakat alapítottak a századforduló előtt Orosházán, Mezőberényben, Gyulán, Eleken, Battonyán és másutt is. 1908-ban helyezték üzembe a békéscsabai Bohn tégla- és cserépgyárat, amely (1910ben 329 munkással) az egyik legjelentősebb vidéki üzemmé fejlődött. A céghez tartoztak a temesvári és zsombolyai gyárak is. A csabai építőanyag-üzemek sokat szállítottak Aradra, Budapestre és az erdélyi városokba. Az 1900-1913 közötti, jelentős állami támogatást élvező textilipari konjunktúra idején — az olcsó munkaerő vonzásában — jöttek létre sorra megyénk ma is meglevő textilipari középüzemei. 1900-ban indult helyi tőkével a Gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár Rt. (a mai Harisnyagyár elődje) 70 munkással. 1906-ban már 450 főt foglalkoztatott s az ország harmadik üzeme volt az iparágban. (CZEGLÉDII. 1968. 187190.) 1910-ben 295 alkalmazottja volt. 1907-ben helyezték üzembe a békéscsabai állami Selyemfonodát. 1910-ben 299 munkásnője volt. 1911-ben alapította a megyebeli tőke a békéscsabai Hubertus Kötött és Szövöttárugyár Részvénytársaságot, egyelőre alig félszáz munkással. (SZEKERES B. 1970. 194-195.) A textilipar harmadik megyebeli telephelye Mezőberény lett, amikor a századfordulót követő esztendőben megindult 25 állandó munkással és 250 bedolgozóval egy lenszövő üzem. (SZABÓ F. 1973a. 254.) Megyénk nyomdaiparában már a világháború előtt országosan kiemelkedő minőséget nyújtó üzemek keletkeztek. Az 1882-ben alapított gyomai Kner és az 1903-ban