Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
ben. A megye mezővárosaiban a tanyás gazdálkodáshoz alkalmazkodva magas lóállományt (10-15, sőt 20 ló száz hold mezőgazdasági területre) tartottak. A sertések számának gyors emelkedését a külföldről behurcolt sertésvész súlyos pusztítása állította meg 1895-től fogva. (ÉBER E. 1961. 345.) A járványt csak másfél évtized alatt sikerült kiheverni. 1911-ben újabb súlyos sertésvész söpört végig megyénkben is. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1911. 40.) Tájunk mezővárosaiban (Eleket is beleértve) kiugróan sok sertést hizlalt eladásra a parasztság minden rétege. (GAÁL J. 1898. 332.) Az iparszerű hizlalás első tőkés művelői a hetvenes években jelentek meg, főleg Gyulán, Orosházán és Békéscsabán. 1911-ben alakult meg a Békéscsabai Sertéshizlaló Rt., amely eleinte 10-15 ezer, később már 20-25 ezer hízott sertést értékesített évente. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1913. 29.; SZABÓ F. 1970. 163.) A sertéstenyésztésben az általában tartott zsírsertéssel (mangalica) szemben a hússertések elterjedése jelentett új vonást a nyolcvanas évektől kezdve. A hússertés még 1911-ben is alig 5%-ot tett ki a Békés megyei állományban. (Országosan ekkor 7,8% volt az aránya.) Elterjesztését kölcsönökkel, akciókkal segítette a kormányzat. A sertéstenyésztés részben már az első világháború előtt területünk egyik speciális ágazata lett. A juhállomány erősen lefelé tendáló számai mögött a sárréti nagybirtokok legeltető birkatartása áll. A nyolcvanas-kilencvenes évekre esik a Békés megyei parasztgazdaságokban a baromfitartás fellendülése. A nagy- és középbirtok csak elvétve foglalkozott vele. A baromfifajokat megkülönböztetés nélkül összegző 1895. évi statisztika szerint a mai megyeterületen 1 millió 68 ezer darab baromfi volt. A legnagyobb baromfiszámot Orosházán, Békéscsabán, Békésen és Szarvason (75-98 ezer között), illetve Mezőberényben és Gyomán (39-43 ezer között) mutatták ki. A baromfikereskedelem és a baromfiexport méretei alapján a századfordulón már legalább kétmilliós állománnyal kell számolnunk. Nagy arányokban folyt a libatömés a parasztgazdaságokban, jórészt a bihari, aradi területekről hozott libákkal. (Szabó F. 1965. 427; 1973a. 248.) Csak így érthető, hogy pl. két olasz baromfi exportcég orosházi telepe már 1898-ban egymillió, 1900-ban pedig több mint másfél millió darab vágott és élő baromfit szállított el Orosházáról. 41 A külföldről behozott tenyészanyag a parasztgazdaságokban még ritkább volt. A századforduló idején valószínűleg egyedül a Babó-féle kaszaperi fajbaromfi-telep rendelkezett nagyobb számú fajtiszta állománnyal. 42 Az iparfejlődés Az ipar struktúrája, az ipari népesség száma és megoszlása. A kiegyezés utáni hazai ipari fejlődés fő szakaszai az alföldi ipar történetében is kimutathatók. Az első periódus a mi területünkön a kézműipar utolsó virágkorát jelenti, s a nyolcvanas évek végén kulminált. A második szakaszt a kisipar általános visszaesése, a gyári és manuBML Békés vm. főisp. ir. 185/1902. CSML Csanád vm. Gazd. Egy. ir. 559/1905, 1328/1913.
