Szabó Ferenc: Két és fél évszázad az Alföld történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 25. (Szeged, 2008)
II. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM
A földmunkásság egy része a századforduló idején megélénkülő kivándorlásban kereste a jobb megélhetést. Mintegy nyolc-tízezerre tehető a megyénkből 1914 előtt kivándoroltak száma. Ennek a nagyobb felét Orosháza, Békéscsaba és Endrőd népe adta. (SZABÓ F. 1965. 454.; 1970. 151.; VlRÁGH F. 1971. 191-193.) Nagy érdeklődést váltottak ki a nincstelenek körében a Bánátba és az Al-Dunára irányuló állami telepítési akciók is. (SZABÓ F. 1965. 453.; 1970. 153.; 1973b. 166.) Ennek keretében végül is kétszáz megyénkbeli család sem jutott földhöz. (KERÉK M. 1939. 30-60.) A földbirtoklás, más oldalról pedig a termelésfejlesztési korlátok fontos jellemzője a megyénkbeli földek adóssága és közterhe is. A földtulajdonosok eladósodása országos tendencia volt. (SZABAD GY. 1965. 217-232.) Egyik legkézenfekvőbb mutatója a földekre adott jelzálogkölcsönök összegének emelkedése. Békés az ország akkori 63 vármegyéje között 1900-ban a negyedik, 1914-ben pedig a hatodik legnagyobb összeggel megterhelt megye volt. A megyeterület minden kat. holdjára 1900ban 65,5 korona, 1914-ben viszont már 125,5 korona jelzálogkölcsön jutott. (M. Stat. Évk. 1900. 277; 1914. 211.) A közigazgatás véleménye szerint 1905-ben Békés megyében a 48%-a, Csanádban a 61%-a volt eladósodva a parasztbirtoknak, az országos 39%-os átlaggal szemben. (BAROSS J. 1905. 29.) A mezőgazdaságot sújtó adóterhek legsúlyosbika, a földadó, a kiegyezés táján a tiszta jövedelem húsz százaléka körül került kivetésre Békés megyében. 28 Az 1876. és 1884. évi kataszteri osztályozás területünket — különösen a parasztbirtokot — aránytalanul felértékelte. 29 Ennek részbeni korrigálása csak 1911-ben történt meg. A század végén a megyében befolyt egyenes adók 53 %-át a földadó tette ki. (HANZÓ L. 1964. 72-73.) Megközelítette a földadó összegét a fogyasztási adó formájában, közvetetten befizetett summa is. (Aradi Ker. és Ipk. jel. 1894. 216.; 1897. 122.) A szántóföldi termelés. A századfordulóra lezáruló ármentesítő munkálatok eredményeképpen az 1840-es évekhez képest mintegy 75 ezer kat. holddal nőtt meg a szántóterület a Körösök és a Berettyó völgyének megyénkbe eső szakaszán. Különösen Dévaványa (14 300 kat. hold), Füzesgyarmat (14 230 kat. hold), Mezőberény (7600 kat. hold), Sarkad (6600 kat. hold), Szeghalom (5100 kat. hold) és Gyoma (4500 kat. hold) szántóföldje bővült ezen az úton. Kiegészült a szabályozás révén a kaszálók, legelők területe is. (GALLACZ J. 1896. I. a-b. mell.) A régi megye területén 415,5 km hosszúságú védtöltést emeltek. (GAÁLJ. 1892. 16.) A szántóföldi termelést tükröző vetésterületi adatok (Hiv. Stat. Közi. 1873. III. füz.; Mg. Stat. 1895. III. 11; M. Stat. Közi. új sor. 66. k. 34-37.) igen lassú változást mutatnak. (14. táblázat.) A kenyérgabona elsődlegességén az 1870-es évek végén kirobbant s a kilencvenes évekig elhúzódó gabonatúltermelési válság (S. SÁNDOR P. 1958. 65-96.) sem módosított. A kalászosok 70% körüli vetésterületi részesedése négy évtized leforgása alatt mintegy tíz százalékkal csökkent csupán. A szemestakarmányok aránya szintén kisebb fogyást mutat a zöldtakarmányok és az ipari növények javára. Az 1860-as években kialakult vetésszerkezet fő összetevői az 1940-es évek végéig változatlanok maradtak, arányaikat megtartották. Békés, 1870. január 9. „Néhány szó az adóügyről." BML Békés vm. alisp. ir. 23.956/1899. Békés vm. tvh. biz. közgy. jkv. 19/1908.
