Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben - Dél-Alföldi évszázadok 24. (Szeged, 2008)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Szeged volt az egyetlen város az oszmán birodalom európai felén, mely a szultán uralma ellen az első évtized letelte előtt fellázadt. A vár visszafoglalását kezdeményező egykori szegedi főbíró, Tóth Mihály függetlenségi törekvéseit több leírásból ismerjük, de szinte bizonyos, hogy ezeket kiegészíti a Szeged felmentésére seregével felvonult Ali pasa budai beglerbég 1552. március elején a szultánhoz küldött máig ismeretlen jelentése, melyben az alábbiakról számolt be: „A boldogságos udvarhoz a jelentéktelen szolga előterjesztése a következő: a 959. év szafer hava utolsó napján, vagyis csütörtökön [1552. február 25-én valóban csütörtök volt] a kalocsai vár várnagya, vojvodája szolgádnak levelet küldve tudatta, hogy a porba sújtott gyaurok Szeged várát megostromolták. E szolgád pedig elküldte leveleit a végek bégjeihez. Másnap, pénteken az ima befejezése után átkelve Pestre, reggel felé a magasságos Allah kegyeire hagyatkozva, a próféta imáival a magasságos Alláh-hoz fordulva, háromezer katonával megállás nélkül vonulva, bár, hogy az előző nap lemaradottak utolérhessenek, csak három mérföldet [6 km] haladva, majd két nap erőltetett menetben hét mérföldenként pihenőt tartva, a negyedik nap délelőtt Szeged hez érkeztünk. A nevezett várat ostromló Tóth Mihál nevű gonosz, a rosszindulatú király tudomásával, Szeged város bírójával szövetkezve, kétezer gyalogost összegyűjtött és a Tisza folyón átkelve, a párkány egyik sarkát lerombolva behatoltak, az őröket megölték, a várkatonák és más mohamedánok közül háromszáz embert levágva, fejüket a párkány oldalára kitűzve, testüket — Allah óvja — a szeméthalmon hagyták. Száz ember pedig a rabságukba került, és a jobb módúak közül is ötszáz embert foglyul ejtettek. A bég katonáinak és a janicsároknak csapatparancsnoka a saját elmondása szerint a várhoz esett, a kádi és a hatib [a péntek déli ima recitálója] vértanú halált halt. A szétszaladt mohamedánok vagyona és holmija mind veszendőbe ment." A budai pasa jelenlétében ezután a kivívott nagy győzelméről szóló beszámoló olvasható, mely röviden így összegezhető: Tóth Mihály újabb felhívására tizenhatezernél is többen gyűltek össze akikkel megütközve nagy csatát vívtak, melynek során a gyaurok olyan vereséget szenvedtek, hogy ötezer emberük a csata helyén holtan maradt, a többi pedig a város templomaiba menekült, de ezeket megtámadva újból csata keletkezett, melyben legtöbbjüket kardélre hányták vagy élve elfogták. Az éjszaka pedig 100 lovas és 700 gyalogos gyaur katona a Szeged környéki állatok elhajtására ment, és amikor erről értesült, várakozás nélkül ő maga is utánuk indult, majd velük szintén megütköztek és a csatában közülük sokat levágtak, fogságba ejtettek, a menekülők egy része pedig a Tiszába fulladt. „A fogságba esett és meghalt gyaurok összes