Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben - Dél-Alföldi évszázadok 24. (Szeged, 2008)
A SZEGEDI SZANDZSÁK TÖRVÉNYKÖNYVE
A ráják között adódó halálesetek miatt a mindenkori kádik helyettesei (naib) faluról-falura járva, a régebbi és az újabb elhalálozások után kutatva és vizsgálódva az örökösök közötti reszelést nem szükségelő személyek gabonáit, állatait és minden vagyonát erőszakkal összeírva, úgyhogy azokat értéküknél többre tartva, a vallási és a világi törvény ellenére túlságosan sok akcséjukat részelési illeték címén elszedték. Az ilyenféle kádihelyettesek a rajától, ahol az örökösök között kiskorú árva leány vagy fiú nem maradt, csupán pénznyerés végett részelési akcse szedésének megszüntetése ügye miatt nemes parancs érkezett. Régi világi törvény és szigorú vallási törvény az, hogy csupán a rája kérésére az adódó halálesetek során a hagyatékot igazságosan összeírva, miután azt az örökösök között elosztották, ezer akcse után 15 akcse illetéke szedendő, több semmise szedessék. 20 20 Ezt a rendelkezést azonban ismételten megszegték. így például 1576-ban a szendrői szandzsákbéget is arra kellett utasítani, hogy tiltsa meg a lakosok zaklatását, mert a szendrői kádi a temetőket járva új sírokat keresett és azok nyomán örökség után kutatott (Isztanbul, BOA MühimmeDefterleri 27 f. 246.).
