Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben - Dél-Alföldi évszázadok 24. (Szeged, 2008)
A SZEGEDI SZANDZSÁK TÖRVÉNYKÖNYVE
szedessék. A halálra ítéltek pénzét [kivégzés helyett] el nem fogadva végezzék ki őket. 8 A Duna és a Tisza folyón halászott halnak és a halastavaknak az átalányösszegben megállapítottak kívüliből tized szedendő. Ha eladatva kimenne [a határon], a vevőtől vám szedessék. Némely halászóhely, melynek fele hala a kincstárnak jegyeztetett be, az ilyeneken a kincstári rész kivétele után visszamaradtból tized szedessék. 9 Az adás-vétel után kivivőtől vám szedendő. A Tisza folyón átkelő lovastól egy-egy akcse, két gyalogostól egy akcse szedessék. Maguktól a Szeged városiaktól a saját dolgukért átkelőktől, négy személytől egy akcse szedessék. Marha, ló és ezekhez hasonlók ketteje után egy akcse átkelési illeték szedendő. Tíz birka után egy akcse, tíz kecske után egy akcse és tíz sertés után egy akcse szedetik. De az eladásra átkelő állatok után akár marha, akár ló vagy más ehhez hasonlók, melyeket Bécs felé visznek a hajtók és mészárosok, az ilyen állatok mindegyike után két-két akcse átkelési illeték szedendő és az ilyen hajtó birkája mindegyike után egy-egy akcse szedetik. Száz marhabőr után 125 akcse és száz birkabőr után 8 akcse szedendő. A réven átmenő egy hordó bor után tizenkét és fél akcse szedendő. Áruval vagy élelmiszerrel teli kocsi után négy akcse szedendő, üres kocsi után két akcse, megrakott ökrös szekér után nyolc akcse, üres szekér után 4 akcse szedendő. A szekéren levő gabona átkelése után azt piacra küldve, ha eladnák fertál-illeték címén két akcse „kile-akcse" szedendő, semmi más ne szedessék. A piacra szekérrel szénát hozótól egy kéve [köteg] széna, a tűzifát hozótól egy darab fa és a nádat hozótól egy kéve nád vám szedendő, semmi más ne szedessék. A piacra jövő rajától a fejtetőn hozott és eladott élelmiszer és innivaló után semmi se szedessék; de az egész héten ott ülő piacozóknak hétről-hétre egy pénz „piaci illeték"-et [helypénzt] kell fizetni. Ha szekérrel cserépfazék, cserépbögre, fapohár, teknő, cseber és bármi efféle érkezne, mivel terület-illeték címén, melyet a nevezett vilajetben helypénznek neveznek, az érvényben levő törvény szerint a cserépbögréből cserépbögre, a cserépfazékból cserépfazék, a pohárból pohár szokott szedetni, az ismét így szedessék. 10 A piaci napokon a piaci helyeikre érkező kereskedők, zsibárusok ott tartózkodásukért helypénz címén egy-egy pénzt fizetnek. Ha szekérrel sajt, vaj, méz vagy hasonló érkezne és eladásra kerülne, száz akcse értékű után két és fél akcse szedessék. Ha efféle érkezne lóterhével és eladatna, [fél ló teherként „jük"] két-két akcse szedendő. De a városban levő fazekasoktól, amennyiben [árujukat] kivinnék, de el nem mennének, hanem a szokott helyükön ülve a saját megélhetésükért adnák el, semmi sem szedendő. De ha azokat kivinnék és elmennének, a szokás szerinti vám szedessék. 8 A büntetésekre vonatkozóan ld. Uriel Heyd-V. L. Ménage, Studies in Ottoman Criminal Law. Oxford, 1973., különösen 259-271. 9 Ezeket a sorokat a szegedi szandzsák 1578. évi összeírója így fogalmazta meg: A Duna és a TiSza folyó halászóhelyein fogott hal fele a kincstáré, fele a halászé. Miután a kincstár részére a felét kivették, a halászoknál maradt fele után még tized szedendő. 10 Ezt a mondatot az 1578. évi összeírásban is ilyen körülményesen fogalmazták meg.
