Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
mertették az elvégzendő feladatokat és azok költség előirányzatát. Csak olyan szakértő iparosok jelentkezését várták, kik üzletük vitelére hatósági engedéllyel bírtak. 450 Április közepén újabb kinevezéseket közöltek: Winkler Manó rózsahegyi törvényszéki bírót, Kiss József besztercebányai ügyészt és Joób Frigyes liptószentmiklósi járásbírót léptették elő a pozsonyi táblára. Maga az elnök pedig ígéretéhez híven április 18-án érkezett a városba, s újból megszemlélte a tábla helyiségeit, melyhez Petőcz Gábor törvényszéki elnök, Lábán Lajos ítélőtáblai titkár és Guttmann Henrik irodaigazgató fogadták. A helyiségeket addigra teljesen kialakították és elegánsan berendezték. Az asztalosmunkákat Pflüggel Tódor jeles pozsonyi mester szállította érdektársaival egyetemben. Az elintézendő ügyek iratai is folyamatosan érkeztek: kilencládányi, körülbelül 1500 darab restancia jött Budapestről „első táplálékul". 451 Április végén már a sajtó is köszöntötte az új jövevényeket: „A hatalmas testület, melynek állandó otthona lesz Pozsony — írta a Nyugatmagyarországi Híradó —, sokkal fontosabb tényező városunk kulturális és társadalmi életében, semhogy észrevétlen lenne lakosságunknál az az örvendetes dolog, hogy a pozsonyi ítélőtábla néhány nap múlva meg fog nyílni. Részünkről nagyon örülünk, hogy annyi értelmes, hazafias gondolkozású egyénnel gyarapodunk." Úgy vélték, nemzetiségi, kulturális, közgazdasági és társadalmi nyereség Pozsonynak a decentralizáció, mely a jogakadémiának is jót tehet majd. 452 A Pécsi Figyelő' „Hivatalos pazarlás" című „förmedvényét"— mely eltúlzottnak és pénzkidobásnak tekintette az ottani ítélőtáblai palota igényes kialakítását — elutasították, s hozzátették: „mi pozsonyiak azt nem mondjuk, sőt kifejezzük örömünket s nem tartjuk pazarlásnak, szolgai stréberkedésnek és komisz úrhatnámságnak, mint [az] említett lap mondja. Sőt megköszönjük Szilágyi miniszternek, hogy a belső berendezés is méltó a kir. táblához." A sok művelt új lakostól és az állandó hídtól, nomeg a jogakadémiától azt várták, hogy Felső-Magyarország középpontjává válnak. A városban az állameszme megizmosodott, a német ajkú lakosság is hazafias szellemű lett, s így „Pozsony nem csak a magyarosítás expositurája lehet, hanem a nagy nemzeti feladat valóságos végvára." A felelős szerkesztő, Vutkovics Sándor oda konkludált: „a jövő nemzedék már magyar lesz", Pozsony újjá fog születni 453 — azt nem is gondolhatta, hogy a történelem három évtized múlva más forgatókönyvet ír. Május első napjaiban búcsúztatták addigi székhelyükön az egyes bírákat (Joób Frigyest Liptószentmiklóson, Winkler Manót Rózsahegyen), valamint azok megérkeztek Pozsonyba, új hivatalukba. A város készülődött a megnyitásra és a Palugyay-féle szállóban tartandó bankettre. 454 A törvénykezési palotai tervei is elkészültek: a kivitelezést júliusban tervezték megkezdeni. Az eredeti elgondolásoknak megfelelően a Kisfaludy Károly utcában állítják fel, s hozzávetőleg 182 ezer ft-ba kerül majd. Ehhez felügyeletet ellátó bizottságot is tervezett a minisztérium, s mivel a költségekhez Pozsony is hozzájárult, így az két tagot delegálhatott belé. A kormány által kiküldött tagok egyébként a pozsonyi törNYH 1891. április 16. (87. szám) 4. p. NYH 1891. április 19. (89. szám) 3-4. p., március 10. (56. szám) 4. p. NYH 1891. április 24. (93. szám) 3. p. NYH 1891. április 26. (95. szám) 1-2. p. NYH 1891. május 1. (99. szám) 3., 4. p., május 3. (101. szám) 3. p.
