Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
MÁSODIK RÉSZ - XI. FEJEZET: AZ ESKÜDTSZÉKI REFORM ÉRTÉKELÉSÉHEZ
vádlottakra és a bűncselekmények mindegyikére nézve külön csoportban kellett feltenni — ez jelentette a komplex vagy kollektív kérdések tilalmát. A Bp alakilag a kérdéseknek három fajtáját különböztette meg: létezett főkérdés, külön főkérdés és külön kérdés. A főkérdésben a vád alapjául szolgáló tett a megkülönböztetésre alkalmas ténybeli körülményeknek előadásával volt körülírandó, s mindig arra irányult, hogy bűnös-e a vádlott. A külön főkérdés a Bp 357. §-a értelmében a főtárgyaláson felmerült bűnhalmazat esetében volt felteendő. A főkérdés oszthatatlansága érvényesült: a bűncselekmény tényállási alkotó elemeinek külön kérdésbe foglalását tilalmazták. A deliktum jogi elnevezését (nomen juris) a kérdésbe nem vehették fel. Az egyéb kérdések a külön kérdések kategóriájába tartoztak, jelesül a 356., 358., 359. és a 360. szakaszok értelmében lehetett őket feltenni. Ez utóbbiakat mellékkérdéseknek (Nebenfragen) vagy pótló kérdéseknek (Zusatzfragerí) is nevezték. A 356. § alapján feltett külön kérdéseket eventuális kérdéseknek is hívták. 1007 A beszámíthatóságot kizáró okok a bűnösségre irányuló főkérdésben szerepeltek (mert a bűnösség a beszámíthatóságot kizáró okok hiányát tételezte fel). Ettől csak akkor lehetett eltérni, ha a befoglalás szövegezési hátrányokkal járna, ekkor külön kérdésben is feltehető volt (358. §). 1008 De külön kérdést kellett feltenni a büntethetőséget megszüntető okokra, 1009 valamint oly okokra nézve, amelyek az enyhébb vagy súlyosabb büntetési tételnek alkalmazását vonták maguk után. Alternatív kérdés felvétele csak abban az esetben volt megengedett, ha a törvény a vagylagosság megállapításával megelégedett (pl. tévedésbe ejtés vagy tévedésben tartás). 1010 A jogos védelemre a kérdést mellékkérdés formájában kellett szerkeszteni, még pedig a főkérdés után, „ha igen" összekapcsolással. Ha a vádlott a jogos védelmi helyzet túllépésére is hivatkozott: két mellékkérdést kellett feltenni, egyiket a jogos védelmi helyzet fennálltára, a másikat az excessusva,. 1011 Az esküdtszék a ténykérdés elbírálásában teljesen szuverén volt, azonban a jogkérdésben a Kúria ellenőrzése alatt állt, mivel az az esküdtszék határozatát és a bíróság arra alapított ítéletét a verdiktben észlelt anyagi semmisségi ok alapján megsemmi1007 Heil Fausztin: A kérdésfeltevés általános elvei. JK 1901. január 4. (1. szám) 4-5. p., 1901. január 11. (2. szám) 13-14. p. és Baumgarten Izidor: Az esküdtbírósági eljárásról, tekintettel a kérdések szerkesztésének módjára, in: Baumgarten 1907 [1004. jz.], 513-555. p., Végh Imre: A meglepő verdictek. A Jog. 1900. szeptember 9. (36. szám) 249-250. p., Bálint Lajos: Az esküdtszék hatásköre. I. ÜL 1899. november 11. (45. szám) 2-3. p., Sánta Elemér: Nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmény esetében az esküdtekhez intézendő kérdésbe belefoglalandók-e a sajtóközlemény inkriminált szavai, részei? ÜL 1900. április 28. (17. szám) 2-3. p., Gonda Dezső: Az esküdtszék „csőd"-je. ÜL 1900. június 30. (26. szám) 56. p., Sánta Elemér: A kérdések föltevése az esküdtbírósági eljárásban. ÜL 1902. június 7. (23. szám) 4-6. p., Vargha Ferenc: A kérdések feltételének jelentősége. ÜL 1902. december 27. (52. szám) 2-3. p. 1008 ^ magyar büntető törvénykönyvről szóló 1878. évi V. tc. 76., 77., 79., 80. és 82. §-ai rendelkeztek a beszámíthatóságot kizáró okokról. Székács Ferenc: Az esküdtekhez intézendő kérdések szövegezése. ÜL 1900. június 16. (24. szám) 1-2. p., Lederer Miksa: Az esküdtek határozatai perjogi szempontból. ÜL 1902. április 12. (15. szám) 2-3. p. 1009 Például a magyar büntető törvénykönyvről szóló 1878. évi V. tc. 68., 136., 224., 225., 240., 313., 378. és 427 §-ai értelmében. Lásd még: K. Nagy Sándor: Erős felindulási kérdések az esküdtekhez. A Jog. 1902. december 28. (52. szám) 377-379. p. 1010 Heil Fausztin [1007. jz.], II. rész. JK 1901. január 11. (2. szám) 14. p., Müller Ferenc: Az esküdtek szavazatának számaránya a beszámíthatóság kérdésében. JK 1900. június 29. (26. szám) 206-207. p. 1011 Sánta Elemér: A kérdés feltevése az esküdtszéki eljárásban a jogos védelemre s annak túlhágására. JK 1902. április 25. (17. szám) 148-149. p.
