Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
kebelében lévő két püspökségi és káptalani székhelyet, geográfiai helyzetéből pedig a hét vasútvonal találkozását (leginkább a budapesti fővasút, az alföldi [az Alföld-Fiume-i vasút Szegeden át], a nagyvárad-érmihályfalva-szatmári, a nagyvárad-kótai, a nagyvárad-belényes-vaskóhi, és a nagyvárad-püspökfürdői vonalat). így a város Budapest után a legnagyobb vasúti „góczpont" az országban. 360 Szakmai szempontból pedig hatásos érv volt, mely szerint az ottani törvényszék területe — a tizenegy járásbíróságával együtt — a máramarosszigeti után a legnagyobb az országban, valamint ügyforgalmában minden rendes törvényszéket felülmúl. Emelte az előnyöket az is, hogy ötszáz elítéltet meghaladó befogadó képességű fogháza kerületi börtönként használtatott. 361 A város bankrendszere is imponáló volt, az Osztrák-Magyar Bank mellett négy pénzügyi intézmény működött a területén. 362 Malmai évente 400.000 métermázsa lisztet őröltek, szeszgyára évenként több, mint egy millió forint szeszadót fizetett. 363 Ugyanakkor a vetélytárs Debrecen ítélőtábláért való küzdését kicsinylően szemlélték: miként olvashatjuk, „a debreceni lapok szörnyű jajveszékelést indítottak meg a királyi tábla miatt. [...] Nagyfokú lokálpatriarizmus és elfogultság, amellett bizonyos lelketlenség kell hozzá, hogy a zsírjába fúló város kígyót-békát kiabál Szent László városára, melytől még azt is meg akarja tagadni, hogy kultúrmissziót van hivatva teljesíteni." Később sem enyhültek a váradiak, és továbbra is „hájbafúlt" önzésnek tekintették a debreceniek kapkodását. Igaz, nem vitatták el Debrecen erényeit, de úgy találták: tábla nélkül is el tudja látni saját kulturális misszióját. Vele szemben Nagyvárad lakossága csupán 35 ezer fő és csak hatezer hold földje volt. Végezetül a szomszéd nagyvárost dúsgazdagnak és kapzsinak nevezte a Szabadság ? u „Soha nem mutatta Magyarországnak egy városa sem azt a fejlődési proczessust, amit Nagyvárad története az elmúlt két század alatt mutat. Előbb megsemmisül, a nagy várost felveri a gyom, azután hamvaiból kikél, jogait követeli, előharczosa lesz a közművelődésnek [...] — ekként méltatta a város önmaga erejéből elért eredményeit egy vezércikkíró. 365 A felhozottakkal szemben a tetemre hívott Debreczeni Ellenőr úgy védekezett, hogy nem a „kenyér-irigység" szól Debrecenből, mikor Nagyvárad ellen érvel: bizton hiszik, hogy mindketten megszerzik a táblát. 366 360 SZb 1890. január 30. (25. szám) 1. p. A regionális vasútfejlődésről lásd Mózes Mihály: A vasútépítés Erdélyben, a Bánátban és a Tiszántúlon, in: Uő: A kiegyezéstől Trianonig. Regionális gazdaságtörténeti tanulmányok. Cosmos Multimédia Könyvek, Debrecen, 1998. 44-52. p., Borovszky [355. jz.], 271-277. p. 361 SZb 1890. február 12. (36. szám) 1. p., február 13. (37. szám) 1-2. p., A m. kir. igazságügyministernek 2106. számú körrendelete az 1878. évi V. törvényczikkben megállapított büntetések végrehajtása tárgyában. MRT 1880. Budapest, 1880. 734. p. A törvényszék büntető ügyforgalmáról: Nv 1890. április 24. (94. szám) 1-2. p., április 25. (95. szám) 1-2. p., április 26. (96. szám) 1-2. p., április 27. (97. szám) 3. p., április 29. (98. szám) 2. p., április 30. (99. szám) 1-2. p. 362 Mózes Mihály: A tőkés hitelrendszer kialakulása, in: Uő: A kiegyezéstől Trianonig. Regionális gazdaságtörténeti tanulmányok. Cosmos Multimédia Könyvek, Debrecen, 1998. 60. p. 363 SZb 1890. február 13. (37. szám) 1. p. A városról lásd még: Nv 1890. február 13. (36. szám) 1-2. P. 364 SZb 1890. január 24. (20. szám) 1. p., január 30. (25. szám) 2. p. Debrecenről lásd Antal Tamás: A debreceni Királyi ítélőtábla megszervezésének és Puky Gyula elnökségének története, in: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Evkönyve XXIX. Szerk.: Radics Kálmán. Debrecen, 2002-2003. [2004.] 215-230. p., és e fejezet 1. §-át. 365 SZb 1890. január 31. (26. szám) 1. p. 366 Debreczeni Ellenőr. 1890. február 13. (31. szám) 1-2. p., február 15. (32. szám) 1. p.
