Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)
ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA
A szervezés megkezdésének jeleként báró Dőry József főispán fel is hívta a várost, hogy a királyi tábla részére felajánlott helyiségeket biztosítsák, s jelöljék ki a kapcsolódó hivatalok helyiségeit is. Minderre is tekintettel Sal Ferenc királyi tanácsos és polgármester (hivatali ideje: 1875-1897) 355 1890. január 30-án délután három órára rendkívüli közgyűlést hívott össze. 356 Ennek előkészítése végett január 26-án értekezletet tartott a polgármester, amelyre Ritoók Zsigmond, Gyalókay Lajos, dr. Berkovits Ferenc, dr. Sipos Árpád, dr. Kálmán József, Rádl Ödön, dr. Személyi Kálmán, Rácz Mihály, Papp János, Dus László, Németh Károly és Busch Dávid törvényhatósági bizottsági tagokat hívta meg. Ezen a megbeszélésen arról határoztak, hogy székhelyül ajánltassék fel ideiglenesen a kétemeletes Városház utcai épület, amely hajdan főtörvényszék volt, valamint az Apolló épület. Végleges elhelyezésül a városháza egész telkét javasolták (2107 négyszögöl), amelyen tíz év alatt készülne el az ítélőtáblai palota. Ezt az elképzelést másnap a tanács is magáévá tette. 357 A szintén Sal Ferenc elnökölte rendkívüli közgyűlés egyhangúlag el is fogadta a határozati javaslatot, s ebben kifejezte: a királyi tábla, a főügyészség és az ezzel kapcsolatos hivatalok ideiglenes elhelyezésére a város tulajdonát képező, Városház utcai kétemeletes ingatlant, továbbá a Főutcán 797. szám alatt lévő, szintén a város közönségének tulajdonát képező — akkor bérháznak használt — Apolló szállodát ajánlják fel ideiglenes elhelyezésül az igazságügyi kormányzatnak díjmentes használatra. Vállalták, hogy azt a miniszter által megállapítandó mennyiségű és minőségű felszerelésekkel saját költségen ellátják, s azokat 1890. október l-jétől rendelkezésre bocsátják. A végleges megoldásként pedig a jelenlegi városháza egész telkét jelölték ki (Széchenyi tér 243. sz., 20. számú telekjegyzőkönyv 2642/a és 2643. szám), amelyen tíz éven belül a minisztérium tervei és az igazságszolgáltatás méltósága által kívánt igények szerint saját költségen igazságügyi palotát emelnek, azt felszerelik, s minden térítés nélkül az állam tulajdonába bocsátják. 358 Ezek után Nagyvárad alkalmassága mellett aktív kampányt indított a helyi sajtó a lakosság bíztatása végett. „Nagyvárad, amióta megszabadult a feudalizmus nyűgeitől 359 — írta a Szabadság című, szabadelvű napilap —, érzi, hogy hivatását a közművelődésben, a kereskedelemben, az ipar terén be kell töltenie, hivatása nem egyedül abból áll, hogy fejlődésében elől haladjon itt az Alföld szélső határán az alföldi városok előtt, hanem, hogy a haladás minden kisugárzását szétárassza úgy az Alföldön, mint a komoran emelkedő hegyvidék felé." Kulturális fejlődéséből kiemelte továbbá a 355 Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Bihar vármegye és Nagyvárad. Budapest, é. n. [1901]. 208-209. p., lásd még róla Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon 1861-1868. in: Jogtörténeti tár 2/2. Budapest, 1999. 321-322. p. 356 SZb 1890. január 19. (16. szám) 2. p., január 21. (17. szám) 2. p. 357 SZb 1890. január 26. (23. szám) 2. p., január 28. (23. szám) 2. p. 358 SZb 1890. január 29. (24. szám) 1. p., január 31. (26. szám) 2. p., Nv 1890. január 30. (24. szám) 1. p., január 31. (25. szám) 1-2. p. 359 Nagyvárad történetét lásd: Borovszky [355. jz.], 167-211. p., Lakos Lajos: Nagy-Várad múltja és jelenéből. A városi levéltár adatai alapján. Nagyvárad, 1904. 15-258. p., Bunyitay Vincze: A mai Nagyvárad megalapítása, in: Értekezések a történelmi tudományok köréből. Szerk.: Pesty Frigyes. XII. kötet. VI. szám. Budapest, 1885. 20 p., Bunyitay Vincze: Nagyvárad a török foglalás korában. 1660-1692. Budapest, 1892., Fleisz János: Kossuth Lajos és Nagyvárad. Nagyvárad, 2003., Fleisz János: Nagyvárad történeti bibliográfiája. Válogatott könyvészet. Nagyvárad, 2002.
