Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon 1890-1900. Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék - Dél-Alföldi évszázadok 23. (Szeged, 2006)

ELSŐ RÉSZ - III. FEJEZET: AZ ÚJONNAN SZERVEZETT VIDÉKI ÍTÉLŐTÁBLÁK FELÁLLÍTÁSA

valamint az 1869. évi IV. tc. és az 1868. évi LIV. tc. megalkotásának jelentőségét. A budapesti ítélőtábla ügyforgalmának drámai szaporodását a közforgalom gyarapodásával és az új jogviszonyok megfelelő törvényi szabályozásának hiányával, nomeg a magánjog kodifikálatlanságával magyarázta. Megemlítette az igazságügyi adminisztratív felügyelet hatékonyságának kérdését is, valamint a szóbeliség és a közvetlenség behozatalának szükségét és a perrendtartások megalkotásának követelményét, amelyek már önmagukban indokolttá tették a decentralizációt. A győri tábla jövőbeni feladatát a judikatúra fejlesztésében és a magasabb értelemben vett „iustic adminisztratio"-ban jelölte meg. „Lelkesültségre van szükség — mondotta —, hogy győzhessünk, hogy legalább annyi sikert érjünk el, mennyi elég lesz arra, hogy annak felhasználásával a közvetlen utánunk következő nemzedék az ígéret földét bizton elérhesse. A hazafi lelkesült önfeláldozása az a fegyver, mely nemzetünket nagy harcaiban győzelemhez segítette. Ezzel a fegyverrel kell — ezzel fogunk harcolni mi is." Ezen buzdító, elszánt gondolat után érdekesen fogalmazott szavakkal zárta beszédét: „a magyar bíró, aki még ma szorosan kötelességét teljesíti — kötelességet mulaszt."

283 A megnyitó ülés Vági Mór tanácselnöknek Erdély Sándorhoz címzett üdvözlő felszólalásával folytatódott, majd az elnök a bírói kar mindegyik tagjával kezet fogott. A szokásos tisztelgésekkel zárult az ünnepi esemény: Beliczay Elek ügyvédi kamarai elnök, Sebő Imre törvényszéki elnök, valamint a megjelent egyéb törvényszéki elnökök, ügyészségek és járásbíróságok képviselői köszöntötték személyesen is az ítélőtábla elnökét, s rajta keresztül valamennyi bíráját. Érdekesség, hogy a soproni polgármester, Finck János nem jött el Győrbe, hanem egy kurta üzenettel mentette ki magát.

284 Az ünnep zárókövét a délután hat órakor kezdődő bankett képezte, amelyre kétszáz meghívót bocsátottak ki. A Vigadó dísztermében tartották e pompás társadalmi eseményt, amelyen a délelőtt már jelen voltakon kívül a karzaton Győr hölgyei is részt vehettek. A fényes lakoma alkalmával pohárköszöntők sokasága hangzott el; ezek közül az elsőt természetesen a főispán, Batthyány Lajos mondta. Beszédében a királyt éltette, „mert Ő Felsége apostoli királyunk legelső, legnagyobb, leghatalmasabb és legjobb uralkodónk". Kissé furcsán hangzottak e szavak az egykor éppen Ferenc József által kivégeztetett miniszterelnök tulajdon unokájától. Zechmeister polgármester az igazságszolgáltatás apostolainak nevezte a tábla bíráit, és sokáig éltette őket a város nevében. Erdély Sándor a tábla teljes személyzetének nevében köszönetet mondott a szabad királyi város lakosságának: „Győr város megmutatta, hogy nem csak áldozatot volt képes hozni, de azt örömmel is tette; én Győr város közönségének körében igen rövid idő óta vagyok, de ez a rövid idő elég arra, hogy meggyőzzön engem, hogy ide jó sorsom hozott." Pohárköszöntőt mondott még gr. Batthyány Lajos Szilágyi Dezsőre, Zoltán Elek a főispánra, Perlaky Elek országgyűlési képviselő szintén a főispánra, Kautz Gusztáv királyi tanácsos a tábla bíráiGYK 1891. május 7. (37. szám) 1-2. p. GYK 1891. május 7. (37. szám) 2-3. p.